°Prologue°

- Jessy, gyere már! - dünnyögtem magamban, miközben Bobby kutyám pórázát szorongattam. Hirtelen megcsapott a sült krumpli illata. Még erősebben kezdtem szorítani a kis bőr szíjat, mert tudtam jól, hogy Bobby bármelyik percben elszaladhat. És ez így is történt. Labradorom elrángatott a bolt elől, egyre inkább az illat felé haladva. Reménykedtem, hogy nem esek hasra, és, hogy nem is megyek neki senkinek.
- Bobby! Bobby! - kiáltoztam kutyám nevét, miközben rohantam utána, és próbáltam megtartani. Semmi esélyem nem volt, erősebb volt nálam. Éreztem, hogy neki megyek valaminek, talán egy embernek.
- Ne haragudjon! - mondtam és éreztem valami nedveset a pólómon. Megcsapott a kávé illata.
- Vak vagy? - förmedt rám egyből. Gondolom ő is tiszta kávé lett.
- Igen - mondtam kissé szégyenlősen és lehajtottam a fejem. A napszemüvegem már alig volt a szememen, így nem is csodálom, hogy leesett a földre.