°Chapter Four°

- Gyere, üljünk le! - mondta Harry és kivette a kezemből Bobby pórázát. Kicsit kapálóztam utána, nem szeretem, ha megfosztanak a kis bőr szíjtól, nekem az biztosítja a nyugalmam. De a póráz helyett egy nagy, meleg kezet kaptam. Leültünk egy kis fa padra.

Szívesen beszélgettem volna Harry-vel, de nem tudtam, hogy miről tudnánk. Szóval csak ültünk egymás mellett szótlanul. Harry továbbra se engedte a kezem és ettől kissé frusztrált voltam. Persze, kiskoromban sokat fogták a kezem, de új volt ez még nekem. Szóval ... Még én se tudok kiigazodni a gondolataimon. A zsivajban meghallottam barátnőm autójának a zúgását. Nem nehéz meghallani, régi roncs autó, szóval elég hangosan kattog és zúg.
- Jön Jess - mondtam és felálltam - Megkapom Bobby-t? - kérdeztem mosolyogva.
- Persze - hallottam a pad recsegéséből, hogy ő is felállt. A kezembe adta a kis bőr szíjat - Megharagszol ha itt hagylak? - kérdezte, de tudtam, hogy nem felém nézve mondja, ahhoz túl halk volt a hangja.
- Nem, dehogy - mondtam zavartan - Akkor ... Szia!
- Szia - köszönt el ő is, ahogy hallottam mosolygott. Megölelt, nyomott egy puszit a hajamba, majd elment.
Egyre hangosabb volt a pufogás, majd hirtelen elhallgatott. Jessy megérkezett. 
- Csajszi! Azt mondtad, hogy van veled valaki - mondta Jess és megölelt.
- Két másodperce ment el - mosolyogtam.
- Rokon? - próbált érdeklődni. Jess már jól ismer, tudja, hogy idegenekkel nem állok szóba. De ... Harry valahogy más volt. Benne elsőre megbíztam. Mi ütött belém?!
- Nem - ráztam meg a fejem.
- Ismerős?
- M-m - adtam neki ismét nemleges választ.
- Amy! Te eljöttél sétálni valami vad idegennel?! - csattan fel. Kicsit elszégyelltem magam. Milyen hülye vagyok. Akár valami pszichopata is lehetett volna. Lehajtottam a fejem és bólogattam.
- Na jó, az autóba megbeszéljük - jelentette ki és elvezetett a járműig. Beültem az anyósülésre, Amy betette Bobby-t hátulra, ő is beült a volánhoz.
- Szóval ... Mesélj! - mondta, miközben beindította az autót és elindult.
- Hát ... Úgy történt, hogy Bobby megbolondult. Nem tudom, hogy mi üthetett belé, elkezdett rohanni egy hotdogos felé. Én meg így nekimentem egy srácnak és ráborult a kávéja. Elnézést kértem, és mondtam neki, hogy elmegyek vele a mosodába és kifizetem a tisztítást. Közbe beszélgettünk. Kiderült, hogy Harry Stewart-nak hívják. Nagyon kedves fiú. Kár, hogy el kellett mennie, bemutattalak volna neki - meséltem mosolyogva.
- Azt ne mondd, hogy beleestél! - szólalt meg a végén Jess.
- Mi? Miért estem volna bele? - kérdeztem döbbenten.
- Mert az egészet úgy mondtad, hogy közbe vigyorogtál, és el is voltál pirulva.
Egyből az arcomhoz kaptam a kezem és takartam a pírt. Jess elnevette magát, majd kicsit gyorsított a sebességen.
- Maradsz nálunk vacsorára? - kérdeztem, amikor úgy véltem, hogy már közel lehetünk a házunkhoz.
- Persze. Anyuék úgy sincsenek most otthon, nem akarok mirelit kaját enni. De ugye nem zavarok?
- Ez milyen kérdés? - nevettem fel. Jessy-vel óvodás korunk óta legjobb barátnők vagyunk, és Anyuék is mindig szívesen látják. Még szép, hogy nem zavar.
- Jó, jó. Megjöttünk - jelentette ki, majd szokás szerint felhajtott a garázs elé. Most is megdobta az autót a járda buckája, mindig innen tudom, ha megérkeztünk. Jess leállította a motort, majd kiszállt az autóból. Én is kimásztam és kiszedtem Bobby-t is hátulról.
Előszedtem a kulcsokat a zsebemből, majd kitapogattam, hogy melyik nyitja az ajtót. Beledugtam a kis fémet a kulcslyukba, de nem tudtam elfordítani. Lenyomtam a kilincset, nyitva volt. Kitártam az ajtót, bementem és húztam magam után Bobby-t.
- Apu, Anyu! Megjöttünk! - kiáltottam. Közbe Jess becsapta az ajtót, és hallottam, ahogy lefele veszi a cipőjét. Eloldottam Bobby pórázát, majd követtem Jess példáját.
- Sziasztok lányok! - hallottam Anya vidám hangját.
- Jó napot! - köszönt Jess.
- Szia Anya! - mondtam miközben a cipőmmel kínlódtam. Végre leszenvedtem magamról a 
cipőm, majd odamentem Anyához és megöleltem.
- Maradsz vacsorára? - kérdezte Anyu Jess-től.
- Igen, Amy már rábeszélt - mondta mosolyogva.
- Rendben, akkor majd teszek neked is - jelentette ki Anya, majd vissza ment a konyhába.
- Gyere, menjünk fel! - mondtam és megragadtam Jess kezét. Belé karoltam, majd felmentünk a szobámba. Egyből lehuppantam az ágyamra, majd tapogattam a távirányító után. Bekapcsoltam a TV-t, és megismertem a pletykaműsor műsorvezetőjének a hangját.
- Miről pletyiznek? - kérdeztem unottan.
- Rihanna és a drog - olvasta túlspilázva a címet.
- Remek - sóhajtottam majd hallgattam az idétlen műsorvezető fecsegését.
Nem volt túl érdekes. Fél órán keresztül azt ecsetelte, hogy Rihanna így, meg úgy füvezik. Függő és kész. Mit kell ezen annyit problémázni? Az ő dolga, hogy mit csinál.
- Kapcsolj el! - nyújtottam remélhetőleg Jess irányába a távirányítót. Váltogatta a csatornákat, majd megállapodott egy zeneadón.
- Juuuj imádom! - mondtam, amikor meghallottam a Little Mix számot és elkezdtem énekelni.

***

- Amy, Jess! Kész a kaja! - ordított fel Anya. Jess megfogta a kezem, felhúzott az ágyról és segített lemenni a konyhába. Leültünk az étkezőasztalhoz és vártuk, hogy Anya az orrunk alá nyomja a kaját.
A vacsora szokás szerint finom volt. Bár nem ettem meg az összeset, mert elment az étvágyam, a "beszélgetés" miatt. Ugyanis Jess megemlítette Harry-t.
- Te komolyan elmentél egy idegennel mosodázni? - csattant fel Anya, amikor Jessy elkotyogta a titkunkat. Jó, nem mondtam neki, hogy az, de azért gondolhatta volna. Tudta jól, hogy a szüleim tisztára ki fognak akadni.
- Ömm ... Izé - hajtottam le a fejem, és a kajámat bökdöstem a villámmal.
- Amy! - kiabált Anyu - Nem meg mondtuk elégszer, hogy ne menj sehova egyedül, és, hogy ne állj szóba idegenekkel? - folytatta a fejmosásom.
- Elég nagy vagyok, tudok vigyázni magamra! - kezdtem én is vitázni, és felálltam, az asztalra támaszkodtam.
- Nem! Nem tudsz vigyázni magadra! Kapj már észbe, vak vagy! Akárki lehetett volna az a Harry!
Mindezek közbe Apu és Jess hallgatott, gondolom behúzott nyakkal ettek tovább, mert hallottam a villák csörgését.
- Köszönöm, hogy ennyire semmibe veszel - vágtam hozzá gúnyosan, majd elkezdtem tapogatózni a lépcső felé. Megtaláltam Bobby pórázát, szóval magamhoz hívtam, rákapcsoltam a nyakörvére, és felmentem vele az emeletre. Bevágódtam az ágyba, és úgy terveztem, hogy el nem hagyom az ágyam, úgy ... 20 évig. Úgy sincs miért.

°Chapter Three°

 .... Lejjebb vittem a kezem és éreztem a gödröcskéit. Kicsit odébb vittem még a tenyerem és az puha ajkaiba ütközött. Azok kicsit szétnyíltak az érintésem alatt, és én egyből elkaptam a kezem.
- Ne haragudj!

- Semmi baj - mondta Harry, hallottam a hangján, hogy megint mosolyog. Lehajtottam a fejem és babráltam a kezem, mosolyogtam, mert a tincseim csikizték az arcom. Megsimítottam Bobby szőrét, majd Harry felé fordítottam a fejem. Hallottam egy telefon csörgését a közelből, gondolom az övé volt. 

- Egy pillanat - mondta és éreztem, hogy feláll a padról. A cipője kopogásából meg tudtam ítélni, hogy kicsit arrébb megy. A zene elhallgatott, és hallottam Harry motyogását. Ekkor kinyílt az ajtó, az aprócska csengő hangja szinte fülsüketítő volt, a néhány mosógép mellett. 
- Jó napot! - köszönt egy fiatal lány, megítélésem szerint a recepciósnak.
Hallottam, hogy lepakolt, nem messze tőlem, majd gondolom elkezdte rakosgatni a ruhákat a mosógépbe.
- Itt is vagyok - hallottam Harry hangját, és a pad megint megsüllyedt kicsit, gondolom visszaült mellém.
- Nem tartott sokáig - mondtam és közben babráltam Bobby pórázát.
- Igyekeztem - ismét hallottam a hangszínén, hogy mosolyog.
Ezután kínos csend következett. Én a mosógépek zajára összpontosítottam. Hirtelen eszembe jutott, hogy nem fizettem ki Harry-nek a mosást, ezért gyorsan a zsebembe nyúltam és előszedtem némi aprót. Kitapogattam rajtuk a számokat. Nem volt nálam túl sok.
- Mennyi is itt egy mosás? - kérdeztem Harry-től.
- Nem kell kifizesd!
- De, ki kell, Harry! Mondd, hogy mennyi volt! - erősködtem. Harry sóhajtott egyet. Elvette a kezemből az aprót, és gondolom elvett annyit amennyit bedobott a mosógépbe.
Ismét cipőkopogást hallottam, és a hangokból megítélve egyre csak felénk közeledett valaki.
- H-hello - hallottam annak a lánynak a hangját, aki nem rég bejött.
- Szia - köszöntem neki furán.
- Hello - üdvözölte Harry is, elég boldogan - Várj itt egy kicsit, Amy, mindjárt jövünk! - mondta és éreztem, hogy megint feláll. Kicsit arrébb sétáltak, majd hallottam, hogy beszélnek valamiről, de nem értettem. Pár perc múlva visszajöttek hozzám.
- Akkor szia, Harry - köszönt a lány boldogan és elment.
- Ismerős? - kérdeztem a mellettem ülő fiútól.
- Őőőő igen, olyasmi - nevetett a végén kínosan.
A mosás lejárt és tudtam, itt az idő, hogy elmenjek. Felálltam és erre Bobby is egyből felpattant.
- Hova mész? - kérdezte Harry, és ahogy hallottam felállt, mert recsegett a pad.
- Haza - mondtam egyszerűen.
- Várj! Én ... Öm ... Megkaphatom a számod? - kérdezte és éreztem, hogy zavarban van. Kuncogtam egy aprót és mondtam, hogy vegye elő a telefonját, megmondom neki. 
Furcsa volt az egész. Kiskorom óta nem bízom senkiben. Nem járkálok ismeretlenekkel a mosodába. Főleg nem azokkal akiket kávéval öntök le. De Harry ... Valahogy bizalmat sugárzott. Ha nem így lett volna, nem lennék itt vele. És úgy érzem, hogy ennek meg kellett történnie. Ahogy mondani szokták: A sors akarta így.
Harry hangja zökkentett ki az eszmefuttatásomból:
- Mondhatod!
Miközben mentünk ki a mosodából megmondtam neki a számom. Elbúcsúztunk két puszival, majd elindult, de eszembe jutott valami.
- Várj! - szóltam utána.
- Igen?
- Megkérhetlek valamire? - kérdeztem kissé pirultan.
- Persze - mosolygott. Előszedtem a telefonom a zsebemből.
- Megkeresnéd a barátnőm a névjegyzékben?
Nevetett, majd elvette a kezemből a kis gombos telefont.
- Hogy vagy benne?
- Azt hiszem, úgy, hogy Jessy - magyaráztam.
- Rendben - mondta és néhány másodpercnyi csend után ismét megszólalt - Meg is van! Már csak meg kell nyomnod a hívás gombot - mondta mosolyogva és visszaadta a telefont a kezembe.
- Köszi - mosolyogtam rá, majd integettem egyet.
- Ne várjam meg míg érted jönnek? - hallottam a hangját egész közelről.
- Hát ha van kedved, akkor nyugodtan - vontam vállat, és közben felhívtam a barátnőm.
- Amy? - szólt bele kissé furcsán a telefonba.
- Igen, szia, én vagyok. Figyu, értem tudnál jönni? - kérdeztem és közben egy tincsemet babráltam.
- Persze, mondd, hogy hol vagy! - adta ki az utasítást.
- Várj egy pillanatot! - mondtam és eltakartam a telefonnak a kis beszélő részét - Hol is vagyunk pontosan? - kérdeztem Harry-től. Ő megmondta a címét, én pedig továbbítottam Jessy-nek.
- Okés, egy öt perc és ott vagyok. Ugye van veled valaki?
- Igen - feleltem mosolyogva.
- Rendben. Akkor sietek. Addig vigyázz magadra! - mondta és le is tette.
- Gyere, üljünk le! - mondta Harry és kivette a kezemből Bobby pórázát. Kicsit kapálóztam utána, nem szeretem, ha megfosztanak a kis bőr szíjtól, nekem az biztosítja a nyugalmam. De a póráz helyett egy nagy, meleg kezet kaptam. Leültünk egy kis fa padra.

~ Első díjunk ~

Hihetetlen, hogy még a csak a második fejezetnél tartunk, és máris kaptunk egy díjat. Köszönjük szépen Nesi-nek!

Kezdeném én, lejjebb megtaláljátok Ada kisregényét is :)

TINA:

11 dolog magamról:

1. A One Direction megváltoztatta az életem. Szó szerint (erről lejjebb olvashattok)

2. Állatbarát vagyok :)
3. Szinte mindenhol én vagyok a legfiatalabb :/
4. Nagyon sok blogot olvasok, de kizárólag jó minőségűeket, szóval ha nem jó a helyesírás, fogalmazás, van benne hangulat jel, vagy rosszabb esetben nem jó a dizájn, egyből ki x-elem.
5. Sokaknak szürke kisegérnek tűnhetek, de ha a barátaimmal vagyok, akkor akkora a pofám, hogy még a szomszéd falu is hallja.
6. A való életben senki nem hív Tinának, ez csak olyan bloggerina név :P
7. Szerintem már észrevettétek, hogy majdnem minden mondatba rakok egy smiley-t. Én így fejezem ki, hogy a mondat közben mit érzek.
8. Van egy kutyám.
9. Minden álmom, hogy eljussak Londonba, Párizsba és Las Vegasba.
10. Sokan Louis-hoz hasonlítanak.
11. Sokat káromkodok :$

Válaszolj 11 kérdésre!

- Hány éves vagy?

        - Ebben a hónapban töltöm a 12-t ^^

- Mi ad inspirációt, amikor írsz? Van-e valami rituáléd /zene, teázás.../

        - Van, hogy egy álmom inspirál, van, hogy egy zene (ez a blog is egy zene miatt jött létre), van, hogy a helyzet amiben vagyok ... Rituálém van, szinte mindig zenét hallgatok blogolás közben (meg eleve is)

- Gondolkoztál-e már rajta, hogy később külföldre költözz?

        - Már vagy egy éve elhatároztam, hogy ha elvégeztem a gimit, kimegyek Angliába egyetemre/fősulira.

- Volt-e már, hogy valakivel összeverekedtél a suliban?

        - Igen, volt, verekedős típus vagyok :$ Majdnem kilöktem egy srácot az ablakon, az egyiket úgy tökön rúgtam, hogy alig bírt felállni .... Folytassam? :D 

- Kedvenc csokid?

        - Milka, azon belül is vagy a mogyorós, vagy az ilyen különlegesebbek.

- Van-e valami plusz, amit a 1D adott neked? A zenéjükön kívül, és a létezésükön kívül, van-e valami, amiről úgy érzed, hogy nekik köszönheted?

        - Igen. Ők tartják bennem nap, mint nap a lelket. És miattuk ismertem meg Adát, aki mondhatni már, hogy a nővérem.

- A srácokon kívül kik még a kedvenc előadóid?

        - Bruno Mars, Rita Ora, Conor Maynard, Ne-Yo, Little Mix, Ed Sheeran (♥), Rihanna ... Sok van :D De a 1D a favourite.

- Írj öt szót, ami téged jellemez!

        - Erőszakos, érzékeny (bár nem mutatom ki), irigy, perverz, jó kedélyű 

- Kedvenc íród? /könyv, nem blog/

        - Leiner Laura, Stephenie Meyer

- Kedvenc fanfiction?

        - Sok van :D De a két kedvenc a Dark és a 1D napjai

- Milyen színű a hajad?

        - Sötét barna, de van, hogy fekete.

ADA:

11 dolog magamról:

1) Őrült vagyok! De nekem így jó :)
2) Imádom a cicákat!
3) Van jelenleg 4 a háznál.
4) Van egy kutyám is.
5) Ha már 5. pont akkor - 5 éve van párkapcsolatom.
6) Amíg nem tudtam, hogy Nesi hány éves, azt hittem, hogy én vagyok a legidősebb!
7) Perverz vagyok, talán túlságosan is! (de próbálom visszafogni magam :D )
8) Csúnyán beszélek, pedig nem kéne!
9) Nem járok suliba!
10) Akik közelről ismernek, tudják, hogy imádom a 1D-t!
11) Unalmamban kezdtem blogolni, mára meg már minden szabad percem az tölti ki!

Válaszaim a kérdésekre:

- Hány éves vagy? 
        - Júliusban leszek 21.
- Mi ad inspirációt, amikor írsz? Van-e valami rituáléd /zene, teázás.../ 
        - Ha szomorúbb rész van, akkor oda illő zene. Egyébként meg teljes csendben tudok csak!
- Gondolkoztál-e már rajta, hogy később külföldre költözz? 
        - Nagyon is sokszor :) Ha tehetném, már ott lennék!
- Volt-e már, hogy valakivel összeverekedtél a suliban? 
        - Bizony, tudnék mesélni! Nem egyszer volt!
- Kedvenc csokid? 
        - Twix, 3Bit, Mars, de táblásból a Milka karamell :P
- Van-e valami plusz, amit a 1D adott neked? A zenéjükön kívül, és a létezésükön kívül, van-e valami, amiről úgy érzed, hogy nekik köszönheted? 
        - A számtalan barát, akikre nekik köszönhetően találtam rá :)
- A srácokon kívül kik még a kedvenc előadóid? 
        - Kapható vagyok bármire! A rap-től a pop-ig tényleg mindent bevesz a szervezetem! Imádom a zenét :) Ebből adódik, hogy sok kedvenc van, de ... Lusta vagyok felsorolni!
- Írj öt szót, ami téged jellemez! 
        - Gyerekes, megbízható, kedves, figyelmes, gyerekbarát
- Kedvenc íród? /könyv, nem blog/ 
        - Szégyen vagy sem, nem olvasok könyveket! Pedig nem harapnak, tudom!
- Kedvenc fanfiction? 
        - Hűűűű! Jó kérdés! Hát, megveszek a Dark-ért :D És imádom azokat, amik perverzek, és piszkosak és ... na jó, nem eresztem el magam, megígértem :D
- Milyen színű a hajad? 
        - Jelenleg én sem tudom. A teteje sötét szőke, világosabb szőke melírral. Az alja az ... Olyan barnás és a legvége fekete (épp egy világosításba kezdtem :) )

És itt lennének a kérdéseink:
1) Hogy találtál rá a 1D-re?
2)  Mi volt az első reakció mikor láttad/hallottad őket?
3) Emlekszel olyan álmodra amiben szerepelt a 1D? Ha igen, mi volt? ( röviden írd meg)
4) Miért kezdtél blogolni?
5) Kedvenc számod a 1D-től?
6) Nézel sorozatokat? Ha igen, milyen fajtákat?
7) Van valami berögződésed?
8) Van kedvenc pillanatod kiskorodból?
9) 1D-n kívül van más kedvenced is?
10) Van szerencseszámod?
11) Van kedvenc rajzfilmed? Ha igen, akkor mi/mik?

Akiknek a díjat küldjük:
1. Nessi : My crazy teacher
2. Bella & Nessi : Forever Young with One Direction
3. Ilovezayn4ever : One Direction story fanfiction
4. Evelin149 : Árnyékban a fény
5. Áron : Áron kicseszekedett blogja

Nagy szégyenünkre csak ennyit tudtunk összeszedni :S Sajnáljuk, de nem nagyon olvasunk sok blogot, ha igen, akkor meg szinte ugyan azokat. 

Na sziasztok emberek! A résszel ahogy csak tudunk sietünk, akinek pedig nem tetszik, hogy nem haladunk, az így járt, sajnálom. Puszi xx

°Chapter Two°

 ... A szüleim nem akarják, hogy megműtsenek, mert elég veszélyes beavatkozás.
- És nem rossz?
- Már megszoktam - rántottam vállat. Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom. Előkapartam a zsebemből és felvettem.
- Hallo?

- Amy! Merre vagy? Hova tűntél? - hadarta kérdéseit Jess, amint felvettem.
- Szia Jessy! Épp a mosodába tartok.
- Minek mész te oda? - kérdezte és hallottam a döbbenetet a hangjában.
- Majd elmesélem! - mondtam mosolyogva.
- Akarod, hogy menjek utánad?
- Nem, nem kell. Nem vagyok egyedül.
- Rendben. - mondta kicsit meglepetten - Vigyázz magadra! Ha bármi van, hívj azonnal!
- Oké! Ne aggódj! Majd beszélünk.
- Szia! - köszönt el és le is tette a telefont.
- Már aggódnak érted? - kérdezte Harry, hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Igen. A barátnőm volt. Ő nem tudta, hogy hol vagyok, mert csak úgy eltűntem, Bobby miatt.
- Bobby? - kérdezte kicsit bizonytalan hangon.
- Igen. Jól hallottad, Bobby - mosolyra húzódott a szám, majd folytattam - A kutyám, Bobby.
- Oh - hallottam a hangján, hogy megkönnyebbült. Erre csak mosolyogtam - Itt is lennénk - mondta Harry, majd megállt. Amint kinyílt az ajtó, megcsapott a mosószer illata. Töménytelen klór. Harry bevezetett, majd megállt.
- Itt egy pad, ülj le!
Kitapogattam, hogy merre is van a lóca, majd lecsüccsentem. Ekkor meghallottam egy mogorva férfi mély hangját.
- Ide tilos kutyákat behozni! - mondta kicsit hangosan, Dél-amerikai akcentussal. Véleményem szerint mexikói, vagy a környéki.
Már álltam is volna fel, hogy kimenjek Bobby-val, de megéreztem egy kezet a vállamon.
- Maradj csak - mondta Harry majd elvette kezét a vállamról. Hallottam, ahogy távolabb lépked, majd megállt. Nem hallottam semmit, csakis a mosógépek zúgását és a kutyám lihegését. Körülbelül fél perc telhetett el és Harry vissza is jött.
- Meg van beszélve - hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Kérdezhetek valamit? - fakadt ki belőlem.
- Nyugodtan - mondta majd leült mellém.
- Mi a vezetékneved?
- St ... - kezdte volna, de hirtelen elharapta a szavát - Stewart. Harry Stewart.
- Értem - bólogattam.
- Várj egy pillanatot - mondta és felállt mellőlem. Hallottam a ruha "zörgését", majd kinyílt egy mosógép ajtaja. Még egy csapódás, gondolom visszazárták. Hallottam némi pénzcsörgést, majd még egy kattanást és pár másodpercen belül közvetlenül előttem beindult egy mosógép.
- Mid lett kávés? - kérdeztem amikor éreztem, hogy Harry visszaült mellém.
- A kabátom. De kijön.
- Oké - mondtam majd elkezdtem gondolkodni azon, hogy neki is fel kéne tegyem a nagy kérdést - Harry ...
- Igen? - kérdezte amikor nem folytattam a mondatot. Olyan kínos ezt megkérdezni.
- Megfoghatom az arcod? - kérdeztem pirultan és lehajtottam a fejem.
- P-persze - mondta kicsit szeppenten, majd megfogta a kezem és az arcához vezette. Olyan puha volt a bőre. A másik kezemet is odavezettem és így két kézzel tapogattam az arcát. Ahogy lehunyta a szemét éreztem a hosszú szempilláit kezem alatt. Ahogy feljebb vándoroltam pár göndör fürtöt találtam a homlokánál. Lejjebb vittem a kezem és éreztem a gödröcskéit. Kicsit odébb vittem még a tenyerem és az puha ajkaiba ütközött. Azok kicsit szétnyíltak az érintésem alatt, és én egyből elkaptam a kezem.
- Ne haragudj!

Sziasztok! Én Adrienn vagyok, de rövidebben Ada. Néha, ha szükséges, akkor besegítek Tinának a részírásban! Magamról csak annyit mondanék, hogy nem most kezdtem a blogolást, több blogban is segítkeztem, és van két sajátom is! Ha kedvetek van, oda is benézhettek, ha a linkekre kattintotok!

One Direction napjai

Édes kis semmiség  

Remélem tetszenek majd ezek is! Szép napot! Sziasztok! :)

°Chapter One°

- Vak vagy? - förmedt rám egyből. Gondolom ő is tiszta kávé lett.
- Igen - mondtam kissé szégyenlősen és lehajtottam a fejem. A napszemüvegem már alig volt a szememen, így nem is csodálom, hogy leesett a földre.

- N-ne haragudj - dadogta az ismeretlen személy, és a kezembe nyomta a napszemüvegem. Vissza felvettem, hogy megkíméljem az embereket a cikázó szemem látványától.
- Te ne haragudj. Nem tudom, hogy mi ütött a kutyámba. Sose volt ilyen - mondtam neki ami a fejemben járt. Bobby még soha az életben nem szaladt el, hisz vakvezető kutya, azok pedig elég rendesen ki vannak képezve - Elkísérlek a mosodába és kifizetem a mosást - ajánlottam fel.
- Nem kell - hallható volt a hangján, hogy mosolyog - Csak egy kis kávé.
-Igen, csak egy kis kávé, és ha nem mosod ki most azonnal, akkor beleszárad a pólódba és nem jön ki - erősködtem.
- Csak egy póló. Mit számít? - nevetett.
- Kérlek! Jóvá akarom tenni - mosolyogtam magam elé, reméltem, hogy rá.
- Jó - adta meg magát és belém karolt. Szóval az egyik kezem az övé volt, a másikkal pedig Bobby pórázát fogtam.
- Hogy hívnak? - kérdezte a séta közben.
- Amy vagyok. Amy Gray. Téged?
- Harry.
- Örülök - mosolyogtam. Milyen aranyos neve van.
- Én még jobban - mondta és közben vezetett - Hány éves vagy?
- Tizenhét. Te?
- Tizenkilenc.
- Milyen színű a hajad? - próbáltam információt gyűjteni róla, hogy a fejemben össze tudjam rakni a képet.
- Barna. És göndör.
- Elmondanád, hogy, hogy nézel ki? - kérdeztem kicsit pirultan, elég kínosan éreztem magam - Ez így elég nehéz nekem.
- Persze - mondta kuncogva - Hát. A hajam tudod. Azt csak érzékeled, hogy mennyire vagyok magas.
- Igen - helyeseltem. Pont a válláig értem.
- A szemem az zöld - mondta és kicsit elgondolkodott - Már nem tudok mit mondani.
- Milyen színű a bőröd? - segítettem neki. Már aránylag kirajzolódott a kép a fejemben. Egy nagyon helyes fiút láttam magam előtt.
- Olyan mint a tid. Fehér. Most én kérdezek.
- Rendben - egyeztem bele.
- Vaknak születtél? - kérdezte kicsit félve. Gondolom nem tudta, hogy mennyire érint érzékeny témát.
- Nem. Hat éves koromban vakultam meg. Egy ciszta miatt. Ez - kezdtem volna mesélésbe, de előbb tudni akartam, hogy nem-e untatom - Ha nem érdekel, akkor szólj!
- Nagyon is érdekel.
- Oké - vettem egy nagy levegőt és felelevenítettem az orvos szavait - Ez egy "jóindulatú" daganat. Azaz nem olyan, mint a rák, nem halálos, de ha az agyban alakul ki, akkor veszélyes. Nálam pont ez a helyzet, ezért vakultam meg. A szüleim nem akarják, hogy megműtsenek, mert elég veszélyes beavatkozás.
- És nem rossz?
- Már megszoktam - rántottam vállat. Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom. Előkapartam a zsebemből és felvettem.
- Hallo?