°Chapter Two°

 ... A szüleim nem akarják, hogy megműtsenek, mert elég veszélyes beavatkozás.
- És nem rossz?
- Már megszoktam - rántottam vállat. Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom. Előkapartam a zsebemből és felvettem.
- Hallo?

- Amy! Merre vagy? Hova tűntél? - hadarta kérdéseit Jess, amint felvettem.
- Szia Jessy! Épp a mosodába tartok.
- Minek mész te oda? - kérdezte és hallottam a döbbenetet a hangjában.
- Majd elmesélem! - mondtam mosolyogva.
- Akarod, hogy menjek utánad?
- Nem, nem kell. Nem vagyok egyedül.
- Rendben. - mondta kicsit meglepetten - Vigyázz magadra! Ha bármi van, hívj azonnal!
- Oké! Ne aggódj! Majd beszélünk.
- Szia! - köszönt el és le is tette a telefont.
- Már aggódnak érted? - kérdezte Harry, hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Igen. A barátnőm volt. Ő nem tudta, hogy hol vagyok, mert csak úgy eltűntem, Bobby miatt.
- Bobby? - kérdezte kicsit bizonytalan hangon.
- Igen. Jól hallottad, Bobby - mosolyra húzódott a szám, majd folytattam - A kutyám, Bobby.
- Oh - hallottam a hangján, hogy megkönnyebbült. Erre csak mosolyogtam - Itt is lennénk - mondta Harry, majd megállt. Amint kinyílt az ajtó, megcsapott a mosószer illata. Töménytelen klór. Harry bevezetett, majd megállt.
- Itt egy pad, ülj le!
Kitapogattam, hogy merre is van a lóca, majd lecsüccsentem. Ekkor meghallottam egy mogorva férfi mély hangját.
- Ide tilos kutyákat behozni! - mondta kicsit hangosan, Dél-amerikai akcentussal. Véleményem szerint mexikói, vagy a környéki.
Már álltam is volna fel, hogy kimenjek Bobby-val, de megéreztem egy kezet a vállamon.
- Maradj csak - mondta Harry majd elvette kezét a vállamról. Hallottam, ahogy távolabb lépked, majd megállt. Nem hallottam semmit, csakis a mosógépek zúgását és a kutyám lihegését. Körülbelül fél perc telhetett el és Harry vissza is jött.
- Meg van beszélve - hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Kérdezhetek valamit? - fakadt ki belőlem.
- Nyugodtan - mondta majd leült mellém.
- Mi a vezetékneved?
- St ... - kezdte volna, de hirtelen elharapta a szavát - Stewart. Harry Stewart.
- Értem - bólogattam.
- Várj egy pillanatot - mondta és felállt mellőlem. Hallottam a ruha "zörgését", majd kinyílt egy mosógép ajtaja. Még egy csapódás, gondolom visszazárták. Hallottam némi pénzcsörgést, majd még egy kattanást és pár másodpercen belül közvetlenül előttem beindult egy mosógép.
- Mid lett kávés? - kérdeztem amikor éreztem, hogy Harry visszaült mellém.
- A kabátom. De kijön.
- Oké - mondtam majd elkezdtem gondolkodni azon, hogy neki is fel kéne tegyem a nagy kérdést - Harry ...
- Igen? - kérdezte amikor nem folytattam a mondatot. Olyan kínos ezt megkérdezni.
- Megfoghatom az arcod? - kérdeztem pirultan és lehajtottam a fejem.
- P-persze - mondta kicsit szeppenten, majd megfogta a kezem és az arcához vezette. Olyan puha volt a bőre. A másik kezemet is odavezettem és így két kézzel tapogattam az arcát. Ahogy lehunyta a szemét éreztem a hosszú szempilláit kezem alatt. Ahogy feljebb vándoroltam pár göndör fürtöt találtam a homlokánál. Lejjebb vittem a kezem és éreztem a gödröcskéit. Kicsit odébb vittem még a tenyerem és az puha ajkaiba ütközött. Azok kicsit szétnyíltak az érintésem alatt, és én egyből elkaptam a kezem.
- Ne haragudj!

Sziasztok! Én Adrienn vagyok, de rövidebben Ada. Néha, ha szükséges, akkor besegítek Tinának a részírásban! Magamról csak annyit mondanék, hogy nem most kezdtem a blogolást, több blogban is segítkeztem, és van két sajátom is! Ha kedvetek van, oda is benézhettek, ha a linkekre kattintotok!

One Direction napjai

Édes kis semmiség  

Remélem tetszenek majd ezek is! Szép napot! Sziasztok! :)