°Chapter Three°

 .... Lejjebb vittem a kezem és éreztem a gödröcskéit. Kicsit odébb vittem még a tenyerem és az puha ajkaiba ütközött. Azok kicsit szétnyíltak az érintésem alatt, és én egyből elkaptam a kezem.
- Ne haragudj!

- Semmi baj - mondta Harry, hallottam a hangján, hogy megint mosolyog. Lehajtottam a fejem és babráltam a kezem, mosolyogtam, mert a tincseim csikizték az arcom. Megsimítottam Bobby szőrét, majd Harry felé fordítottam a fejem. Hallottam egy telefon csörgését a közelből, gondolom az övé volt. 

- Egy pillanat - mondta és éreztem, hogy feláll a padról. A cipője kopogásából meg tudtam ítélni, hogy kicsit arrébb megy. A zene elhallgatott, és hallottam Harry motyogását. Ekkor kinyílt az ajtó, az aprócska csengő hangja szinte fülsüketítő volt, a néhány mosógép mellett. 
- Jó napot! - köszönt egy fiatal lány, megítélésem szerint a recepciósnak.
Hallottam, hogy lepakolt, nem messze tőlem, majd gondolom elkezdte rakosgatni a ruhákat a mosógépbe.
- Itt is vagyok - hallottam Harry hangját, és a pad megint megsüllyedt kicsit, gondolom visszaült mellém.
- Nem tartott sokáig - mondtam és közben babráltam Bobby pórázát.
- Igyekeztem - ismét hallottam a hangszínén, hogy mosolyog.
Ezután kínos csend következett. Én a mosógépek zajára összpontosítottam. Hirtelen eszembe jutott, hogy nem fizettem ki Harry-nek a mosást, ezért gyorsan a zsebembe nyúltam és előszedtem némi aprót. Kitapogattam rajtuk a számokat. Nem volt nálam túl sok.
- Mennyi is itt egy mosás? - kérdeztem Harry-től.
- Nem kell kifizesd!
- De, ki kell, Harry! Mondd, hogy mennyi volt! - erősködtem. Harry sóhajtott egyet. Elvette a kezemből az aprót, és gondolom elvett annyit amennyit bedobott a mosógépbe.
Ismét cipőkopogást hallottam, és a hangokból megítélve egyre csak felénk közeledett valaki.
- H-hello - hallottam annak a lánynak a hangját, aki nem rég bejött.
- Szia - köszöntem neki furán.
- Hello - üdvözölte Harry is, elég boldogan - Várj itt egy kicsit, Amy, mindjárt jövünk! - mondta és éreztem, hogy megint feláll. Kicsit arrébb sétáltak, majd hallottam, hogy beszélnek valamiről, de nem értettem. Pár perc múlva visszajöttek hozzám.
- Akkor szia, Harry - köszönt a lány boldogan és elment.
- Ismerős? - kérdeztem a mellettem ülő fiútól.
- Őőőő igen, olyasmi - nevetett a végén kínosan.
A mosás lejárt és tudtam, itt az idő, hogy elmenjek. Felálltam és erre Bobby is egyből felpattant.
- Hova mész? - kérdezte Harry, és ahogy hallottam felállt, mert recsegett a pad.
- Haza - mondtam egyszerűen.
- Várj! Én ... Öm ... Megkaphatom a számod? - kérdezte és éreztem, hogy zavarban van. Kuncogtam egy aprót és mondtam, hogy vegye elő a telefonját, megmondom neki. 
Furcsa volt az egész. Kiskorom óta nem bízom senkiben. Nem járkálok ismeretlenekkel a mosodába. Főleg nem azokkal akiket kávéval öntök le. De Harry ... Valahogy bizalmat sugárzott. Ha nem így lett volna, nem lennék itt vele. És úgy érzem, hogy ennek meg kellett történnie. Ahogy mondani szokták: A sors akarta így.
Harry hangja zökkentett ki az eszmefuttatásomból:
- Mondhatod!
Miközben mentünk ki a mosodából megmondtam neki a számom. Elbúcsúztunk két puszival, majd elindult, de eszembe jutott valami.
- Várj! - szóltam utána.
- Igen?
- Megkérhetlek valamire? - kérdeztem kissé pirultan.
- Persze - mosolygott. Előszedtem a telefonom a zsebemből.
- Megkeresnéd a barátnőm a névjegyzékben?
Nevetett, majd elvette a kezemből a kis gombos telefont.
- Hogy vagy benne?
- Azt hiszem, úgy, hogy Jessy - magyaráztam.
- Rendben - mondta és néhány másodpercnyi csend után ismét megszólalt - Meg is van! Már csak meg kell nyomnod a hívás gombot - mondta mosolyogva és visszaadta a telefont a kezembe.
- Köszi - mosolyogtam rá, majd integettem egyet.
- Ne várjam meg míg érted jönnek? - hallottam a hangját egész közelről.
- Hát ha van kedved, akkor nyugodtan - vontam vállat, és közben felhívtam a barátnőm.
- Amy? - szólt bele kissé furcsán a telefonba.
- Igen, szia, én vagyok. Figyu, értem tudnál jönni? - kérdeztem és közben egy tincsemet babráltam.
- Persze, mondd, hogy hol vagy! - adta ki az utasítást.
- Várj egy pillanatot! - mondtam és eltakartam a telefonnak a kis beszélő részét - Hol is vagyunk pontosan? - kérdeztem Harry-től. Ő megmondta a címét, én pedig továbbítottam Jessy-nek.
- Okés, egy öt perc és ott vagyok. Ugye van veled valaki?
- Igen - feleltem mosolyogva.
- Rendben. Akkor sietek. Addig vigyázz magadra! - mondta és le is tette.
- Gyere, üljünk le! - mondta Harry és kivette a kezemből Bobby pórázát. Kicsit kapálóztam utána, nem szeretem, ha megfosztanak a kis bőr szíjtól, nekem az biztosítja a nyugalmam. De a póráz helyett egy nagy, meleg kezet kaptam. Leültünk egy kis fa padra.