°Chapter One°

- Vak vagy? - förmedt rám egyből. Gondolom ő is tiszta kávé lett.
- Igen - mondtam kissé szégyenlősen és lehajtottam a fejem. A napszemüvegem már alig volt a szememen, így nem is csodálom, hogy leesett a földre.

- N-ne haragudj - dadogta az ismeretlen személy, és a kezembe nyomta a napszemüvegem. Vissza felvettem, hogy megkíméljem az embereket a cikázó szemem látványától.
- Te ne haragudj. Nem tudom, hogy mi ütött a kutyámba. Sose volt ilyen - mondtam neki ami a fejemben járt. Bobby még soha az életben nem szaladt el, hisz vakvezető kutya, azok pedig elég rendesen ki vannak képezve - Elkísérlek a mosodába és kifizetem a mosást - ajánlottam fel.
- Nem kell - hallható volt a hangján, hogy mosolyog - Csak egy kis kávé.
-Igen, csak egy kis kávé, és ha nem mosod ki most azonnal, akkor beleszárad a pólódba és nem jön ki - erősködtem.
- Csak egy póló. Mit számít? - nevetett.
- Kérlek! Jóvá akarom tenni - mosolyogtam magam elé, reméltem, hogy rá.
- Jó - adta meg magát és belém karolt. Szóval az egyik kezem az övé volt, a másikkal pedig Bobby pórázát fogtam.
- Hogy hívnak? - kérdezte a séta közben.
- Amy vagyok. Amy Gray. Téged?
- Harry.
- Örülök - mosolyogtam. Milyen aranyos neve van.
- Én még jobban - mondta és közben vezetett - Hány éves vagy?
- Tizenhét. Te?
- Tizenkilenc.
- Milyen színű a hajad? - próbáltam információt gyűjteni róla, hogy a fejemben össze tudjam rakni a képet.
- Barna. És göndör.
- Elmondanád, hogy, hogy nézel ki? - kérdeztem kicsit pirultan, elég kínosan éreztem magam - Ez így elég nehéz nekem.
- Persze - mondta kuncogva - Hát. A hajam tudod. Azt csak érzékeled, hogy mennyire vagyok magas.
- Igen - helyeseltem. Pont a válláig értem.
- A szemem az zöld - mondta és kicsit elgondolkodott - Már nem tudok mit mondani.
- Milyen színű a bőröd? - segítettem neki. Már aránylag kirajzolódott a kép a fejemben. Egy nagyon helyes fiút láttam magam előtt.
- Olyan mint a tid. Fehér. Most én kérdezek.
- Rendben - egyeztem bele.
- Vaknak születtél? - kérdezte kicsit félve. Gondolom nem tudta, hogy mennyire érint érzékeny témát.
- Nem. Hat éves koromban vakultam meg. Egy ciszta miatt. Ez - kezdtem volna mesélésbe, de előbb tudni akartam, hogy nem-e untatom - Ha nem érdekel, akkor szólj!
- Nagyon is érdekel.
- Oké - vettem egy nagy levegőt és felelevenítettem az orvos szavait - Ez egy "jóindulatú" daganat. Azaz nem olyan, mint a rák, nem halálos, de ha az agyban alakul ki, akkor veszélyes. Nálam pont ez a helyzet, ezért vakultam meg. A szüleim nem akarják, hogy megműtsenek, mert elég veszélyes beavatkozás.
- És nem rossz?
- Már megszoktam - rántottam vállat. Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom. Előkapartam a zsebemből és felvettem.
- Hallo?