°Chapter Thirteen°

Sziasztok csajok! (Tudtommal fiú nem olvassa a blogom, de ha igen, akkor jelezze!) Van némi közlendőm. Az a nagy helyzet, hogy én most kiveszek egy hét "pihenőt". De az is lehet, hogy tovább elhúzódik. Azt majd meglátjuk. A másik pedig azt, hogy többen kértétek már, hogy legyenek hosszabb részek. Ahogy tudom, próbálom nyújtani a részeket, de erre a blogra én eleve rövidke fejezeteket terveztem. Szóval ezt szerintem így marad.

Azonkívül néhanapján örülnék pár kommentnek is :)

Jó olvasást!

Tina xx

- Itt maradsz! - szólt rám anya. Visszaballagtam hozzá, ő pedig leültetett a kanapéra - John, idejönnél kicsit? - kiabált ki anya a konyhába. Jajj ne. Most jön a megszidás.

- Mi történt? - lépett be apa a konyhába.
Fülem farkam behúzva ültem a kanapén, s a kezem babráltam. Tudtam, hogy valamikor el fog jönni, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar. És pont akkor, amikor Harry randira hívott.
- Kiderült, hogy a lányunk egy hírességgel kóricált - köpködte anya a szavakat. Vártam, hogy apa rám ordítson. De meglepetésemre nem így történt. Először is beállt fél perc néma csend, majd apa normális hangnemben megszólalt.
- Egy hírességgel? Ez remek! Mégis ki az? - hadarta bezsongva. Hoppá. Úgy tűnik apának ez a gyengéje. Ha celebekről van szó, mindig felpörög.
- Harry Styles. Egy bandában énekel - motyogtam, miközben még mindig az ujjaimat birizgáltam. Örültem, hogy apa nem kiabál velem, de féltem, hogy anya megteszi. mindig is tartottam a szüleimtől.
- De ez így nincs rendben! - szólalt fel anya ismét.
- Joana, ezt majd megbeszéljük - rendezte le apa, majd felállított a kanapéról, és átkarolta a vállam, úgy vezetett valamerre - Most mi megyünk, és elbeszélgetünk egy kicsit.

***

- Most hol is vagyunk? - kérdeztem, miközben a kezemben lévő hideg dobozt szorongattam, amit apa adott.

- A garázsban. Kinyissam neked a Fantád? - kérdezte udvariasságból.

- Nem kell, megoldom - mondtam, majd fel is nyitottam az üdítővel teli fém dobozt. Belehörpintettem egyet, majd élveztem a számban pezsgő buborékokat, melyek az ital édes ízével társult.

- És most akkor mesélj nekem erről a Styles gyerekről!

- Hát ... Én se nagyon ismerem. Az utcán találkoztunk. Nekimentem, és így a kávéja rá borult. Elkísértem a mosodáig, és kifizettem neki a tisztítást. Ő nem akarta, de tudod, hogy milyen makacs vagyok - mondtam mosolyogva - Közben beszélgettünk. Nagyon kedves fiú. Majd kiderült, hogy ő nem is az akinek hittem. Ma találkoztam vele a parkban. Persze Jess is velem volt. Kiabáltam vele, mert ideges lettem, majd otthagytam. Az előbb felhívott. És ... elhívott valahova - motyogtam, és éreztem, hogy kissé elpirultam, ezért lehajtottam a fejem - Azt mondta, hogy majd holnap megbeszéljük, hogy hova megyünk.

- Értem. Szóval a lányom elkezd randizni. Máris egy híres emberrel. Jól indítasz - veregette meg a vállam, mire elnevettem magam - Csak készülj fel, hogy nem lesz könnyű - mondta sejtelmesen. Akkor még nem értettem ezt.

***

- Biztos, hogy bírni fognak? - kérdeztem félve.

- Igen, biztos. He meg nem, akkor velem gyűlik meg a bajuk - mondta, majd átkarolt, s kinyitotta az ajtót. Féltem. Sőt, egyenesen rettegtem.

- Srácok, megjöttünk! - ordította Harry, majd bezárta mögöttünk az ajtót. Szívem a fülemben dobogott. Még soha nem éreztem ilyet. Túlságosan izgatott voltam - Fiúk, ő itt Amy. Amy, ők a barátaim, név szerint: Liam, Zayn, Niall, és Louis. Majd némi beszélgetés után meg tudod őket különböztetni.

- Miért, ennyire hasonlítunk? - kérdezte az egyik, kissé sértetten.

- Nem, hanem azért mert nem látok - magyaráztam.

°Chapter Twelve°

- Randira hívott! - jelentettem be, talán kicsit túl hangosan, egy óriási vigyorral arcomon.

Jess-ből előfakadt egy sikítás, majd nyakamba borult.
- Életed első randija egy hírességgel lesz! Uram atyám! - örömködött. Boldogságunkat egy nem épp odaillő hang zavarta meg: az ajtó nyitódás.
- Minden rendben lányok? - hallottam meg Anya hangját.
- Igen, persze - válaszoltam fojtott hangon, mivel Jess még mindig a nyakam szorongatta.
- Csak azt hittem, hogy baj van. Jessy, miért sikítottál?
- Ömm ... Csak ... Leárazás lesz egy boltban - improvizált, miközben elengedett.
Anya szó nélkül kiment a szobából, így ismét kettesben maradtam Jessy-vel.
Na már csak az lesz egy nehéz menet, hogy elmondjam anyáéknak ezt az egészet. Mégis, hogy tálaljam fel nekik. "Emlékeztek arra a srácra, Harry-re? Na, kiderült, hogy átvert, ő valójában nem Harry Stewart, hanem Harry Styles, egy híresség. Ó, és elfelejtettem említeni, hogy randira hívott." Így kitörne a harmadik világháború. És talán ez lenne az oka a negyediknek is.

***

Este felé, mikor már Jess se volt itt, lebattyogtam a konyhába, hogy felvigyek egy kis vizet magamnak, meg Bobby-nak valami kaját. Miközben átszeltem a nappalit, meghallottam egy ismerős hangot. A tv-ben ismét az a hülye riporter nő hablatyolt. Megtorpantam, s elkezdtem hallgatni, hogy miről is van szó.

Ez annak a cikknek az ismétlése! - tört rám a felismerés, s egyből elkezdtem a távirányító után kutakodni. Ilyenkor utálom nagyon, hogy nem látok.

- Drágám, mit keresel? - hallottam meg anya hangját, hátam mögül.

- Á, semmit - hazudtam, majd tovább kutakodtam a távirányító után. A tévé hirtelen hangosabb lett, így tudtam, hogy anya megtalálta a keresett tárgyat.

- Ez meg mégis mi? - kérdezte dühösen.

- Ömm ... Pletyka műsor? - kérdeztem egy ártatlan vigyorral arcomon.

- Amy, téged átvert ez a gyerek! És fogadni merek, hogy te erről az egészről már tudtál! - vágta fejemhez a szavakat, amik fájtak, de igazak voltak. Fejem lehajtottam, s úgy igyekeztem vissza a lépcsőhöz - Itt maradsz! - szólt rám anya. Visszaballagtam hozzá, ő pedig leültetett a kanapéra - John, idejönnél kicsit? - kiabált ki anya a konyhába. Jajj ne. Most jön a megszidás.

°Chapter Eleven°

Sziasztok! Igen, kivételesen írok a rész elé. Csak szeretném megköszönni a rengeteg díjat, amit kapunk. Tényleg nagyon jól esnek. Csak tudjátok mindketten eléggé elfoglaltak, és őszintén megmondta lusták is vagyunk. És azért, ha két ember a blog szerekesztője, elég nehéz megírni a díjakat. Szóval, szeretném modnani, hogy a díjakat mostantól nem rakjuk ki, de látjuk mindet, és nagyon örülünk neki. Nem azt mondom, hogy ne küldjetek nekünk, azt ti döntitek el, de ... Nem hiszem, hogy érdemes :). Na mindegy, nem untatlak titeket.

Jó olvasást! ♥

------------------------------------------------------------------------------------------------

- Jajj, Amy, ennyire hülye nem lehetsz - sóhajtott unottan - Szerintem tetszel neki.
Elnevettem magam a feltételezésre. Na persze. Egy magam fajta, unalmas, hétköznapi lány, tetszene egy popsztárnak. Álmomban se.
- Hát persze. Én meg Britney Spears vagyok - ironizáltam, majd visszadőltem párnáim közé.

Ha jobban belegondolok ez annyira nem is rossz dolog. Végre egy srác, akinek bejövök! Már mióta erre vártam ... Igaz, hogy én nem látom őt, de el tudom képzelni, ez számomra elegendő. Hihetetlen, hogy van egy ember, akinek úgy tetszem, ahogy vagyok. Ő tudja, hogy más vagyok, mint a többi ember, mégis tetszem neki!
- Amy! Ne gyerekeskedj! Gyere elő a párnák közül!
- Nem! - dünnyögtem
- Ne már! Hallod!? Bújj elő! - próbált kiszedni onnan. Végül feladtam és hagytam magam.
- Te mosolyogsz. - állapította meg
- Jess! Te egy zseni vagy! - gúnyolódtam
- Rá gondoltál...? - kérdezte halkan
- Mi? Dehogy ... Kire?
- Harry-re...
- Nem! - tagadtam, de a mosolyom elárult
- Amy! Ismerlek amióta az eszemet tudom ... Nekem akarsz hazudni?
- Jó na ... Talán ... Talán rá gondoltam! És akkor mi van?
- Semmi! Csak akkor már tudom, hogy neked sem közömbös a srác!
- Ugyan már! Ezt csak te gondolod, hogy én bejövök neki ... Nézz rám! - mutattam végig magamon
- Nézlek ... És tudod mit látok?
- Nem! De el tudom képzelni ... - morogtam
- Én nagyon szép arcú, csinos lányt látok ...
- Aki vak! - tettem hozzá
- Ez hogy jön ide? Ettől még szép vagy!
- De ... Ő híres, én meg csak ... Egy senki vagyok!
- Épp ez benne a jó! - lelkesedett a barátnőm
- Inkább csak ... hagyjuk ezt! - terültem el az ágyon
- Nem, ne hagyjuk! Ha mindig lerázol, sosem beszéljük ezt ki!
- Talán nem is akarom! Ennyi erről a véleményem ...
- Amy! Most őszintén ... Te mégis mit gondolsz erről? Mert abban biztos vagyok, hogy ennél többet ... - először nem válaszoltam. Nem akartam. De aztán mégis beszélni kezdtem, hisz ő a legjobb barátnőm, mindent elmondok neki, ez a dolog miért lenne más?
- Jess én ... Félek! - mondtam halkan.
- Mitől?
- Még sosem volt pasim! Eddig senkinek nem kellettem ... Mégis ki az a hülye, aki járna egy vak lánnyal? Ráadásul őt több millió lány akarja magának ...
- Hagyd már ezt kérlek! - csattan fel kissé mérgesen
- Még sosem csókolóztam! Azt sem tudom, hogy kell! - hadartam idegesen - Semmit nem tudok!
- A legjobbtól tanulhatsz majd ... Maga Harry Styles tanít meg ezekre ... - nevetett
- Ja! - horkantam fel unottan - Vagy nem ... De inkább tv-zz! A fejem is elkezd fájni, ha ezt tovább folytatjunk!
- Oké! - hallottam, hogy járkál, majd bekapcsolta a készüléket. Én csak hallgattam az idióta szappanoperákat. Hogy bírja ezt nézni?

***

- Amy! Csörög a telefonod! - mondta unottan, talán már félálomban Jess.
- Én is hallom, de ha nem tudnád, nem látok! Megkeresnéd?
- Itt van! - nyomta a kezembe
- És ki hív? - kérdeztem félve
- Csak ... Vedd fel! - bíztatott. Ebből már tudtam, hogy más nem lehet, csak Harry.
- Hallo? - szóltam bele félénken.
- Szia Amy! Már aggódtam, hogy nem veszed fel! - hallottam meg rekedtes hangját
- Csak ... Nem találtam a telefont, sajnálom!
- Semmi gond! - hallhatóan mosolygott már
- Miért hívtál, Harry? - kérdeztem félénken.
- Csak aggódtam ... Tudni akartam, hogy minden rendben van-e ... Elég kellemetlen volt az elválás a parkban. Sajnálom, hogy ideges lettél miattam ...
- Sajnálom, hogy kiabáltam ...
- Akkor ... Elfelejtve? - kérdezte reményteli hangon.
- Igen. Minden - mosolyogtam.
- Figyelj ... Arra gondooltam, hogy ... Elmehetnénk valahova. Csak úgy sétálni, vagy ... Vagy egy ebédre - dadogta kissé idegesen. Egy széles mosoly ült ki arcomra, és úgy éreztem, hogy azt egy darabig onnan le nem vakarják.
- Oké. Akkor majd holnap megbeszéljük.
- Jó. Akkor ... Majd hívlak. Szia! Aludj jól!
- Jó éjt, Harry - mosolyogtam, majd letettem a telefont.
- Na, mi volt? - kérdezte Jess fellelkesedve.
- Randira hívott! - jelentettem be, talán kicsit túl hangosan, egy óriási vigyorral arcomon.

°Chapter Ten°

- Szia, Amy - kösszöntött Harry, és megölelt. Viszonoztam szorítását, majd eltoltam magamtól.
- Harry, ő itt a barátnőm, Jessy. Jessy, ő Harry - mutattam be őket egymásnak. Mindketten köszöntették a másikat, majd Jess levont egy padra. Harry a másik oldalamra ült, s várta, hogy elkezdjem a beszélgetést.
- Mire volt jó ez? - motyogtam, miközben kezem babráltam.
- Mi? - értetlenkedett. Kissé ideges lettem, de visszafogtam magam.
- Az, hogy hazudtál nekem.
- Amy, én csak meg akartalak óvni - mondta, majd megfogta a kezem. Egyből felpattantam, így Harry tenyere a padra esett. Felé fordultam, és elkezdtem kiosztani.
- Meg akartál óvni? Kihasználtál. Hazudtál egy vak embernek! Ezt megvezetésnek hívják, nem pedig "megóvásnak". Jobb lenne ha kicsit elgondolkodnál a dolgokon! Bár minek is magyarázok neked? Elvégre csak egy elkényeztetett sztár vagy. Nem tudod, hogy milyen ez - ordibáltam vele, majd hátatfordítottam, s elkezdtem kapkodni a lábam. Hallottam, hogy Jess még motyog neki valamit, majd utánam sietett. Megragadta a kezem, s megállított. Szembe fordított magával, s megfogta felkarjaim, hogy ne tudjak menekülni.
- Jól vagy?
- Igen, persze - hadartam idegesen, majd tovább akartam menni.
- Biztos? - húzott vissza, és éreztem, hogy arcom vizslatja.
- Nem - motyogtam, miközben megráztam lehajtott fejem. Jess magához vont, s átölelt. Fejem vállára hajtottam, s próbáltam lenyugodni.
- Hívok egy taxit, jó? - kérdezte, miközben hátam simogatta. Bólintottam egy aprót, majd elhúzódtam Amy-től, hogy elővehesse telefonját. Miközben ő rendezte a dolgokat, én forgolódtam jobbra-balra. Másnak úgy tűnhetett, hogy nézelődök. Én és a nézelődés. Csak egy szép álom.

***

- Szerintem még keresni fog - szólalt fel Jess hirtelen, miközben egy újságot lapozgatott.

- Azt merje meg - morogtam, miközben nyakig betakaróztam puha ágyneműmmel.

- Miért, mit csinálsz majd, ha felhív?

- Egyszerűen lecsapom a telefont - vontam vállat.

- Akkor újra fog hívni.

- Honna tudod te ezeket? Úgy beszélsz, mint egy jós - ültem fel.

- Te is tudod, hogy jó emberismerő vagyok.

- Ez igaz - sóhajtottam - És szerinted mit csináljak majd, ha felhív?

- Hallgasd meg! Figyelj, Amy ... szerintem ő akar tőled valamit.

- Mit? - kérdeztem ráncolt szemöldökkel.

- Jajj, Amy, ennyire hülye nem lehetsz - sóhajtott unottan - Szerintem tetszel neki.

Elnevettem magam a feltételezésre. Na persze. Egy magam fajta, unalmas, hétköznapi lány, tetszene egy popsztárnak. Álmomban se.

- Hát persze. Én meg Britney Spears vagyok - ironizáltam, majd visszadőltem párnáim közé.

°Chapter Nine°

Sziasztok! Ne haragudjatok a rövid rész miatt, de megígértem, hogy a héten hozom, és ennyire tellett. Bocsi, de tényleg zsúfolt hetem volt. Ha minden igaz jövőhéten hozom a következő részt, abban leírom a történteket. 

Jó olvasást!

xx

- Igaz - vontam vállat - Most az étteremnél vagyunk, ugye? - kérdeztem, amikor megéreztem a paradicsom édes illatát, ami az odaégett sült hús szagával keveredett.
- Igen. Már mindjárt ott vagyunk.

- Ott maradsz majd velem? - kérdeztem kissé kétségbeesve, miközben szabad kezem Jess felkarjára helyeztem.
- Ezt kérdezned sem kell - válaszolt mosolyogva, majd karján pihenő ujjaimra rakta kezét, s enyhén megszorította azokat. A megkönyebbülés végigjárt testemen, jó volt tudni, hogy lesz ott velem valaki.
- Ki fogod verni a balhét? - szólalt fel Jessy némi hallgatás után.
Elgondolkodtam. Én se tudtam pontosan. Sejteni se sejtettem, hogy mit reagálok majd, amikor Harry-vel szemben állok. Talán nyugodtan megbeszélem majd vele, hogy mik is történtek. De az is lehet, hogy a park közepén elkezdek majd vele ordibálni. Ezt még nem lehet tudni.
- Amy - szólított meg Jess, hogy visszarántgasson a jelenbe.
- Igen? - ráztam meg fejem, hogy kitisztuljon.
- Hallottad, hogy mit kérdeztem?
- Őőő mit is? - pirultam el kissé.
Kérdezett még volna valamit azután?
- Kérdem: veszekedni fogsz?
- Ja igen. Nem tudom . Talán - dadogtam össze-vissza, mire Jess csak elnevette magát.
Orrom megcsapta a mosószer illata, így ki tudtam következtetni, hogy mindjárt ott vagyunk. Őszintén megmondva, valamiért féltem.
Jess megtorpant. A kocsik hangjából meg tudtam ítélni, hogy a zebra előtt álltunk.
- Meg fogod ismerni? - kérdeztem kissé bizonytalanúl barátnőmtől.
- Őt lehetetlen nem felismerni - nevette el magát, miközben megindult velem.
- és mi van ha álruhában van?
- Hallod te magad? - hahotázott még mindig.
- na jó, ez tényleg túlzás - adtam be mosolyogva a derekam - Látod valahol?
- Lehet.
Csendben köröztünk a parkban. Miközben kerestük Harry-t, elöntöttek az érzelmek. Ideges voltam. Izgatott. És valamilyen szinten boldog is. De nem tudtam, hogy mitől.

***

Rövid idő alatt túl sok minden történt. Én sem bírtam felfogni. Egyik pillanatban még Harry-t kerestük. Másik pillanatban már beszélgettem vele. Idáig midnen normális volt. Aztán elkezdtem vele ordibálni. És persze Jess fogta a pártom. Hát persze, hogy fogta, elvégre mindig is mellettem állt. Álltunk hárman a park közepén, s ordibáltunk.