°Chapter Ten°

- Szia, Amy - kösszöntött Harry, és megölelt. Viszonoztam szorítását, majd eltoltam magamtól.
- Harry, ő itt a barátnőm, Jessy. Jessy, ő Harry - mutattam be őket egymásnak. Mindketten köszöntették a másikat, majd Jess levont egy padra. Harry a másik oldalamra ült, s várta, hogy elkezdjem a beszélgetést.
- Mire volt jó ez? - motyogtam, miközben kezem babráltam.
- Mi? - értetlenkedett. Kissé ideges lettem, de visszafogtam magam.
- Az, hogy hazudtál nekem.
- Amy, én csak meg akartalak óvni - mondta, majd megfogta a kezem. Egyből felpattantam, így Harry tenyere a padra esett. Felé fordultam, és elkezdtem kiosztani.
- Meg akartál óvni? Kihasználtál. Hazudtál egy vak embernek! Ezt megvezetésnek hívják, nem pedig "megóvásnak". Jobb lenne ha kicsit elgondolkodnál a dolgokon! Bár minek is magyarázok neked? Elvégre csak egy elkényeztetett sztár vagy. Nem tudod, hogy milyen ez - ordibáltam vele, majd hátatfordítottam, s elkezdtem kapkodni a lábam. Hallottam, hogy Jess még motyog neki valamit, majd utánam sietett. Megragadta a kezem, s megállított. Szembe fordított magával, s megfogta felkarjaim, hogy ne tudjak menekülni.
- Jól vagy?
- Igen, persze - hadartam idegesen, majd tovább akartam menni.
- Biztos? - húzott vissza, és éreztem, hogy arcom vizslatja.
- Nem - motyogtam, miközben megráztam lehajtott fejem. Jess magához vont, s átölelt. Fejem vállára hajtottam, s próbáltam lenyugodni.
- Hívok egy taxit, jó? - kérdezte, miközben hátam simogatta. Bólintottam egy aprót, majd elhúzódtam Amy-től, hogy elővehesse telefonját. Miközben ő rendezte a dolgokat, én forgolódtam jobbra-balra. Másnak úgy tűnhetett, hogy nézelődök. Én és a nézelődés. Csak egy szép álom.

***

- Szerintem még keresni fog - szólalt fel Jess hirtelen, miközben egy újságot lapozgatott.

- Azt merje meg - morogtam, miközben nyakig betakaróztam puha ágyneműmmel.

- Miért, mit csinálsz majd, ha felhív?

- Egyszerűen lecsapom a telefont - vontam vállat.

- Akkor újra fog hívni.

- Honna tudod te ezeket? Úgy beszélsz, mint egy jós - ültem fel.

- Te is tudod, hogy jó emberismerő vagyok.

- Ez igaz - sóhajtottam - És szerinted mit csináljak majd, ha felhív?

- Hallgasd meg! Figyelj, Amy ... szerintem ő akar tőled valamit.

- Mit? - kérdeztem ráncolt szemöldökkel.

- Jajj, Amy, ennyire hülye nem lehetsz - sóhajtott unottan - Szerintem tetszel neki.

Elnevettem magam a feltételezésre. Na persze. Egy magam fajta, unalmas, hétköznapi lány, tetszene egy popsztárnak. Álmomban se.

- Hát persze. Én meg Britney Spears vagyok - ironizáltam, majd visszadőltem párnáim közé.