°Chapter Seventeen°

- De én most akarom tudni - hisztiztem öt éves módjára.

- Biztos vagy benne? - kérdezte mosolyogva.

- Igen - bólintottam egy nagyot.

- Hát rendben - adta meg magát Harry, és csendre intette a srácokat - Amy, emlékszel, amikor a műtétről beszélgettünk? - fogta meg a kezem, és úgy sejtem, hogy felém fordult.

- Igen, emlékszem - bólintottam.

- Én akkor eldöntöttem, hogy segíteni fogok rajtad. Ki fogom neked fizetni a műtétet - mondta drámaian.

Gyomrom görcsbe rándult, kezem elkezdte Harry-ét nyomorgatni. A nyakába ugrottam, és sírásban fakadtam ki.

- Köszönöm, köszönöm - motyogtam a nyakába, miközben sós könnyeim puha bőrét áztatták.

***

- Szó sem lehet róla! Nem, nem, és nem! - tiltakozott anya.

- Joana, kérem, hallgasson végig - nyugtatta Harry.

- Te maradj ki ebből! - förmedt rá - A kislányom életével játszol! Én a helyedben fülem-farkam behúznám! Mégis, hogy tudott ekkora hülyeség az eszedbe jutni? És te, Amy, tudod jól, hogy ez nagyon veszélyes! Mi az, hogy te egyből bele mész? Ezerszer megbeszéltük, hogy ez veszélyes! - osztott ki minket anya, hadarva, elég magas hangerőn. Éreztem, ahogy könnyeim szúrni kezdték a szemem, de próbáltam visszatartani őket, ellen akartam állni.

- Anya, Harry utána nézett a dolgoknak - szólaltam fel - A világ legjobb idegsebészét kapnám. Te nem örülnél, ha láthatnálak?

Csönd. Bajjósló csönd.

- Mégis mi folyik itt? Az egész utca tőletek zeng - hallottam meg apa hangját.

- Hála az égnek, hogy itt vagy, Mike! Gyere, beszélj a lányod fejével!

- Mi történt? - kérdezte apu döbbenten.

- Joana kiakadt, amiért elmondtuk Amy-vel, hogy ki tudnék neki fizetni egy műtétet - motyogta Harry.

- Azt a műtétet? 

- Igen, azt - vágta rá egyből anya - Nem hiszem el, hogy ilyen nagy hülyeséget akartok csinálni. Alig ismered, és máris belemész mindenbe. Az az egy-két hónap nem olyan sok - címezte nekem szavait anyu. Most már kissé nyugodtabb volt, hallottam, hogy leült.

- Hát ez csodálatos! - virult fel apa, és felrángatta mellőlem Harry-t, hogy megölelje - Köszönöm, fiam.

***

- Szeretlek, Harry - mondtam, miközben ujjait piszkálgattam. Imádtam a kezét simogatni. Olyan puha.

- Én is téged - mondta, és finom csókot lehelt ajkaimra.

- Kérdezhetek valamit? - szólaltam fel újra, némi hallgatás után.

- Persze - éreztem, ahogy megmozdult alattam az ágy. Gondolom Harry felém fordult.

Féltem kimondani a kérdést. Egyszerűen féltem, a puszta gondolatától is.

- Milyen színű a szobám? - kérdeztem kurtán.

- Halvány lila - felelt Harry - De nem hiszem, hogy ezt akartad kérdezni.

- Tényleg nem - ráztam a fejem - Szeretem azt a színt - tereltem tovább a szót.

- Amy, bökd már ki!

- Mi lesz, ha ... Meghalok?

°Chapter Sixteen°

Sziasztok! Némi (khm) késés után meghoztam a részt! Tudom, ez is rövid lett, de engedem, hogy dolgozzon a fantáziátok :) Komikat kérek! 
Jó olvasást :)

Tina xx ♥

Öröm tölt el, ha arra gondolok, hogy anyáék kezdik elfogadni.

***

- Szervusz, Harry - hallottam apa kedves hangját, a bejárati ajtó felől.

Egyből izgatott lettem, melegség járta át a testem, és egyben izgultam is. Féltem, hogy mit szólnak majd anyáék. De nem tudtam túlzottan rettegni, mert az kötötte le a gondolataim, hogy Harry a közelben.

Mint egy idétlen, szerelmes kamasz.

- Jó napot, Mr. Gray - válaszolt Harry illedelmesen, majd hallottam, ahogy bejönnek. Felpattantam a kanapéról, és a folyosó felé vettem az irányt - Szia, Amy - köszöntött Harry mosolygós hangon, majd megölelt, és adott egy puszit az arcomra. Éreztem, ahogy a vérnyomásom enyhén felszökik, és pír terül ki az arcomon.

- Gyertek enni! - szólt anya.

- Na végre - sóhajtott apa, és hallottam, ahogy összedörzsöli a tenyerét. Képes volt egész délután nem enni azért, hogy majd elzabálja tőlünk az ebéd felét.

- És mondd csak, Harry ... Milyen híresnek lenni? - kérdezte apa, evés közben.

- Hát néhanapján elég nyomasztó - kezdett mesélésbe - De, amúgy nincs vele baj.

- És, hogy ismerkedettek meg Amy-vel? - szólalt fel anya.

- Hát még nem mesélte? - mosolygott - Rám öntötte a kávém, majd elkísért a mosodába. Nagyon aranyos volt, ahogy erősködött, hogy ki akarja fizetni - kuncogott.

- Hát igen, makacs egy lány - mondta apa. Nem zavarja, hogy itt vagyok?

- Khm - adtam a tudtára, hogy én is asztalnál ülök.

- Öhm ... Tudom, hogy elég korai, de lenne egy kérdésem ... - motyogta Harry, alig hallhatóan. Zavarban volt.

- Mondd csak, Harry - mosolygott anya. Hihetetlen, hogy fél óra alatt, mennyire megkedvelte. Pedig eddig ki nem állhatta szegényt.

- Szóval ... Szeretném, ha Amy a barátnőm lenne ... De jobb szeretném, ha áldásuk adnánk ránk.

- Atyaég - szaladt ki apa száján.

Várjunk csak, ez még nekem is új volt! 

A villám kicsúszott a kezemből, a földön landolt. 

Harry Styles azt akarja, hogy ... ÚR-ISTEN!

***

- Üdv köztünk, Mrs. Styles - vigyorgott Liam, vagy Louis ... Még mindig nem bírom megkülönböztetni a hangjukat - Végre leszálltál közénk, a felhők közül? - cukkolt tovább, mire én csak fülig pirultam.

- Liam, állj le! - karolt át Harry izmos karjaival. Kicsit közelebb húzódtam hozzá, reméltem, hogy elnyel a pólója.

- Jó na, csak vicceltem.

- Nézzétek már Amy-t! Olyan mint egy paradicsom - hahotázott Niall.

- Niall! - sziszegtem rá. Nem hiszem el! Mennyit akarnak még égetni?

- Amy! - válaszolt nevetve, majd elkezdte a popcornt ropogtatni. 

- Van egy ötletem. Majd este elmondom - suttogta Harry a fülembe.

- Mi az? - ragadott magával az izgatottság. Sose tűrtem túl jól a meglepetéseket. Talán azért, mert nem látok ...

- Mondom, este megtudod.

- De én most akarom tudni - hisztiztem öt éves módjára.

- Biztos vagy benne? - kérdezte mosolyogva.

- Igen - bólintottam egy nagyot.