°Chapter Seventeen°

- De én most akarom tudni - hisztiztem öt éves módjára.

- Biztos vagy benne? - kérdezte mosolyogva.

- Igen - bólintottam egy nagyot.

- Hát rendben - adta meg magát Harry, és csendre intette a srácokat - Amy, emlékszel, amikor a műtétről beszélgettünk? - fogta meg a kezem, és úgy sejtem, hogy felém fordult.

- Igen, emlékszem - bólintottam.

- Én akkor eldöntöttem, hogy segíteni fogok rajtad. Ki fogom neked fizetni a műtétet - mondta drámaian.

Gyomrom görcsbe rándult, kezem elkezdte Harry-ét nyomorgatni. A nyakába ugrottam, és sírásban fakadtam ki.

- Köszönöm, köszönöm - motyogtam a nyakába, miközben sós könnyeim puha bőrét áztatták.

***

- Szó sem lehet róla! Nem, nem, és nem! - tiltakozott anya.

- Joana, kérem, hallgasson végig - nyugtatta Harry.

- Te maradj ki ebből! - förmedt rá - A kislányom életével játszol! Én a helyedben fülem-farkam behúznám! Mégis, hogy tudott ekkora hülyeség az eszedbe jutni? És te, Amy, tudod jól, hogy ez nagyon veszélyes! Mi az, hogy te egyből bele mész? Ezerszer megbeszéltük, hogy ez veszélyes! - osztott ki minket anya, hadarva, elég magas hangerőn. Éreztem, ahogy könnyeim szúrni kezdték a szemem, de próbáltam visszatartani őket, ellen akartam állni.

- Anya, Harry utána nézett a dolgoknak - szólaltam fel - A világ legjobb idegsebészét kapnám. Te nem örülnél, ha láthatnálak?

Csönd. Bajjósló csönd.

- Mégis mi folyik itt? Az egész utca tőletek zeng - hallottam meg apa hangját.

- Hála az égnek, hogy itt vagy, Mike! Gyere, beszélj a lányod fejével!

- Mi történt? - kérdezte apu döbbenten.

- Joana kiakadt, amiért elmondtuk Amy-vel, hogy ki tudnék neki fizetni egy műtétet - motyogta Harry.

- Azt a műtétet? 

- Igen, azt - vágta rá egyből anya - Nem hiszem el, hogy ilyen nagy hülyeséget akartok csinálni. Alig ismered, és máris belemész mindenbe. Az az egy-két hónap nem olyan sok - címezte nekem szavait anyu. Most már kissé nyugodtabb volt, hallottam, hogy leült.

- Hát ez csodálatos! - virult fel apa, és felrángatta mellőlem Harry-t, hogy megölelje - Köszönöm, fiam.

***

- Szeretlek, Harry - mondtam, miközben ujjait piszkálgattam. Imádtam a kezét simogatni. Olyan puha.

- Én is téged - mondta, és finom csókot lehelt ajkaimra.

- Kérdezhetek valamit? - szólaltam fel újra, némi hallgatás után.

- Persze - éreztem, ahogy megmozdult alattam az ágy. Gondolom Harry felém fordult.

Féltem kimondani a kérdést. Egyszerűen féltem, a puszta gondolatától is.

- Milyen színű a szobám? - kérdeztem kurtán.

- Halvány lila - felelt Harry - De nem hiszem, hogy ezt akartad kérdezni.

- Tényleg nem - ráztam a fejem - Szeretem azt a színt - tereltem tovább a szót.

- Amy, bökd már ki!

- Mi lesz, ha ... Meghalok?