°Chapter Ten°

- Szia, Amy - kösszöntött Harry, és megölelt. Viszonoztam szorítását, majd eltoltam magamtól.
- Harry, ő itt a barátnőm, Jessy. Jessy, ő Harry - mutattam be őket egymásnak. Mindketten köszöntették a másikat, majd Jess levont egy padra. Harry a másik oldalamra ült, s várta, hogy elkezdjem a beszélgetést.
- Mire volt jó ez? - motyogtam, miközben kezem babráltam.
- Mi? - értetlenkedett. Kissé ideges lettem, de visszafogtam magam.
- Az, hogy hazudtál nekem.
- Amy, én csak meg akartalak óvni - mondta, majd megfogta a kezem. Egyből felpattantam, így Harry tenyere a padra esett. Felé fordultam, és elkezdtem kiosztani.
- Meg akartál óvni? Kihasználtál. Hazudtál egy vak embernek! Ezt megvezetésnek hívják, nem pedig "megóvásnak". Jobb lenne ha kicsit elgondolkodnál a dolgokon! Bár minek is magyarázok neked? Elvégre csak egy elkényeztetett sztár vagy. Nem tudod, hogy milyen ez - ordibáltam vele, majd hátatfordítottam, s elkezdtem kapkodni a lábam. Hallottam, hogy Jess még motyog neki valamit, majd utánam sietett. Megragadta a kezem, s megállított. Szembe fordított magával, s megfogta felkarjaim, hogy ne tudjak menekülni.
- Jól vagy?
- Igen, persze - hadartam idegesen, majd tovább akartam menni.
- Biztos? - húzott vissza, és éreztem, hogy arcom vizslatja.
- Nem - motyogtam, miközben megráztam lehajtott fejem. Jess magához vont, s átölelt. Fejem vállára hajtottam, s próbáltam lenyugodni.
- Hívok egy taxit, jó? - kérdezte, miközben hátam simogatta. Bólintottam egy aprót, majd elhúzódtam Amy-től, hogy elővehesse telefonját. Miközben ő rendezte a dolgokat, én forgolódtam jobbra-balra. Másnak úgy tűnhetett, hogy nézelődök. Én és a nézelődés. Csak egy szép álom.

***

- Szerintem még keresni fog - szólalt fel Jess hirtelen, miközben egy újságot lapozgatott.

- Azt merje meg - morogtam, miközben nyakig betakaróztam puha ágyneműmmel.

- Miért, mit csinálsz majd, ha felhív?

- Egyszerűen lecsapom a telefont - vontam vállat.

- Akkor újra fog hívni.

- Honna tudod te ezeket? Úgy beszélsz, mint egy jós - ültem fel.

- Te is tudod, hogy jó emberismerő vagyok.

- Ez igaz - sóhajtottam - És szerinted mit csináljak majd, ha felhív?

- Hallgasd meg! Figyelj, Amy ... szerintem ő akar tőled valamit.

- Mit? - kérdeztem ráncolt szemöldökkel.

- Jajj, Amy, ennyire hülye nem lehetsz - sóhajtott unottan - Szerintem tetszel neki.

Elnevettem magam a feltételezésre. Na persze. Egy magam fajta, unalmas, hétköznapi lány, tetszene egy popsztárnak. Álmomban se.

- Hát persze. Én meg Britney Spears vagyok - ironizáltam, majd visszadőltem párnáim közé.

°Chapter Nine°

Sziasztok! Ne haragudjatok a rövid rész miatt, de megígértem, hogy a héten hozom, és ennyire tellett. Bocsi, de tényleg zsúfolt hetem volt. Ha minden igaz jövőhéten hozom a következő részt, abban leírom a történteket. 

Jó olvasást!

xx

- Igaz - vontam vállat - Most az étteremnél vagyunk, ugye? - kérdeztem, amikor megéreztem a paradicsom édes illatát, ami az odaégett sült hús szagával keveredett.
- Igen. Már mindjárt ott vagyunk.

- Ott maradsz majd velem? - kérdeztem kissé kétségbeesve, miközben szabad kezem Jess felkarjára helyeztem.
- Ezt kérdezned sem kell - válaszolt mosolyogva, majd karján pihenő ujjaimra rakta kezét, s enyhén megszorította azokat. A megkönyebbülés végigjárt testemen, jó volt tudni, hogy lesz ott velem valaki.
- Ki fogod verni a balhét? - szólalt fel Jessy némi hallgatás után.
Elgondolkodtam. Én se tudtam pontosan. Sejteni se sejtettem, hogy mit reagálok majd, amikor Harry-vel szemben állok. Talán nyugodtan megbeszélem majd vele, hogy mik is történtek. De az is lehet, hogy a park közepén elkezdek majd vele ordibálni. Ezt még nem lehet tudni.
- Amy - szólított meg Jess, hogy visszarántgasson a jelenbe.
- Igen? - ráztam meg fejem, hogy kitisztuljon.
- Hallottad, hogy mit kérdeztem?
- Őőő mit is? - pirultam el kissé.
Kérdezett még volna valamit azután?
- Kérdem: veszekedni fogsz?
- Ja igen. Nem tudom . Talán - dadogtam össze-vissza, mire Jess csak elnevette magát.
Orrom megcsapta a mosószer illata, így ki tudtam következtetni, hogy mindjárt ott vagyunk. Őszintén megmondva, valamiért féltem.
Jess megtorpant. A kocsik hangjából meg tudtam ítélni, hogy a zebra előtt álltunk.
- Meg fogod ismerni? - kérdeztem kissé bizonytalanúl barátnőmtől.
- Őt lehetetlen nem felismerni - nevette el magát, miközben megindult velem.
- és mi van ha álruhában van?
- Hallod te magad? - hahotázott még mindig.
- na jó, ez tényleg túlzás - adtam be mosolyogva a derekam - Látod valahol?
- Lehet.
Csendben köröztünk a parkban. Miközben kerestük Harry-t, elöntöttek az érzelmek. Ideges voltam. Izgatott. És valamilyen szinten boldog is. De nem tudtam, hogy mitől.

***

Rövid idő alatt túl sok minden történt. Én sem bírtam felfogni. Egyik pillanatban még Harry-t kerestük. Másik pillanatban már beszélgettem vele. Idáig midnen normális volt. Aztán elkezdtem vele ordibálni. És persze Jess fogta a pártom. Hát persze, hogy fogta, elvégre mindig is mellettem állt. Álltunk hárman a park közepén, s ordibáltunk. 

°Chapter Eight°

- Igen? - szóltam bele, és reménykedtem, hogy Harry az.

- Amy? - hallottam meg egy ismerős hangot.
- Igen, én vagyok - mondtam és közben idegesen rágcsáltam a szám. Csak legyen Harry!
- Miért kerestél? - kérdezte kimérten. Szóval ő az. Nem válaszoltam egyből, leültem az ágyra és megigazítottam magam alatt a törölközőt.
- Meg kéne beszélnünk a dolgokat.
- Igen, ebben egyetértek - helyeselt Harry - Holnap ráérsz?
- Rá - vágtam rá egyből. Nem vagyok egy túlságosan elfoglalt ember. Bár egy vak nem is lehet túl elfoglalt.
- Oké, akkor mondd meg, hogy hol laksz és háromra érted megyek - jelentette ki.
- Az ... Nem lesz jó - mondtam, és ismét az ajkaimat rágcsáltam.
- Miért nem? - értetlenkedett.
- Csak ... Találkozzunk holnap háromkor a mosoda melletti parkban - hadartam, és le is tettem a telefont. Forgattam még a kezemben az aprócska készüléket, majd feloldottam. Próbáltam felidézni a fejemben Jess telefonszámát. Miután megbizonyosodtam benne, hogy jó sorrendbe tettem össze a karaktereket, megpróbáltam kitapogatni azokat a telefonom billentyűzetén.
- Hallo? - szóltam bele kissé félve, amikor végre felvették.
- Barbara Martint, miben segíthetek? - hallottam meg Jess anyukájának csilingelő hangját.
- Jó estét! - köszöntem megkönyebbülten - Amy vagyok.
- Oh Amy! Várj egy kicsit! - mondta, és éreztem, hogy mosolyog. Hallottam, hogy letakarja a telefont, majd elkiált valamerre: - Jess! Amy keres!
- Igen? - hallottam meg pár másodperc múlva a vonál másik végéről Jessy kissé zilált hangját.
- Zavarok?
- Nem, dehogy! Történt valami? - kérdezte halkan.
- Holnap ráérsz? - tettem fel neki a kérdésem, és ismét elkezdtem a szám harapdlni. Rossz szokásommá vált.
- Igen, rá. Mert?
- Oké, akkor holnap háromkor velem jössz - jelentettem ki, nemleges választ meg nem tűrő hangon.
- De ...
- Nincs de! Jess, ez nekem nagyon fontos.
Jessy elengedett egy nagy sóhajt majd beleegyezett.

***

- És hova is megyünk? - kérdezte barátnőm, miközben belékaroltam.

- A mosoda melletti parkba - jelentettem ki és elkezdtem gyalogolni, amerre a mosoda van. Nagy szerencsém, hogy mióta megvakultam a memóriám is sokkal jobb lett, így szinte egyedül is elmehettem volna odáig. Már szinte nem is emlékszem, hogy milyen látni. Már megszoktam a sötétséget. Hogy mindent én kell elképzeljek. És így talán jobb is.
- Amy, itt vagy még? - zökkentett vissza Jessy a jelenbe. Kicsit megráztam a fejem, hogy teljesen kitisztuljon, majd rábírtam magam a válaszadásra:
- Persze, csak ... Elgondolkodtam - sóhajtottam.
- Min? - kérdezte, a megszokott lelkesedésével.
- Mondd csak Jess, sokat változtam?
- Ezt meg mégis, hogy érted? - értetlenkedett.
- Amióta megvakultam ... Sokat változtam? - faggattam barátnőm, miközben ismét a szám szélét rágcsáltam.
- Hát ... A hajad már nem tejfelszőke, hanem sötétszőke. Már nem vagy pálcika, van alakod. Akkor ... Félénkebb vagy. Szóval igen, változtál.
- Szerinted magamra ismernék, ha most látnám magam? - tettem fel a költői kérdést, mosolyogva.
- Hat éves korod óta nem láttad magad. Ennyi idő alatt nagyon sokat változik az ember.
- Igaz - vontam vállat - Most az étteremnél vagyunk, ugye? - kérdeztem, amikor megéreztem a paradicsom édes illatát, ami az odaégett sült hús szagával keveredett.
- Igen. Már mindjárt ott vagyunk.

~ Közlemény ~

Én hülye ... elfelejtettem a részhez írni. Na mindegy. Csak szeretném elmodnani, hogy gondolom észrevettétek ott oldalt azt a facebook-os képet. Na, ha rákattintotok, akkor be tudtok lépni a facebook csoportomba. Mindenkit várok sok szeretettel! :) És tényleg szeretném ha minnél több olvasóm csatlakozna, mivel most vagyunk 6-7-en, pedig ezen a blogon a visszajelzések száma súrolja a 20-at. Szóval katt és csatlakozz! ;)

Puszi: Tina xx

°Chapter Seven°

- Szóval nem te adtad meg neki a számod - fogta fel a dolgokat barátnőm.
- Nem - helyeseltem - Figyelj! Ugye ez köztünk marad? - kérdeztem kissé félve. Ha kikotyogja Anyáéknak, hogy Harry hívott ... Kitör a harmadik világháború.

- Persze, hogy köztünk marad! Mégis milyen barátnőnek gondolsz te engem? - mondta Jess kissé felháborodva. Elmosolyodtam és elfeküdtem az ágyon. A tény, hogy Harry átvert nem hagyott nyugodni. A normál ember ilyenkor azt mondja, hogy nem akarja többé látni. Hát nekem megadatott a szerencse, tényleg nem látom.
- Figyelj ... - szólalt meg Jessy egy idő után. Felékaptam a fejem, és vártam, hogy folytassa - Ezek után nem sétálgathatsz csak úgy az utcán. Tuti, hogy csomóan megrohamoznának.
- Milyen igaz - tűnődtem el - Hívd fel! - nyújtottam felé a telefonom. Beszélnem kell Harry-vel. Félre kell tennem a dühöm, és normális emberként meg kell beszélnem vele, hogy mi is történt. És, hogy ezek után mi is fog történni.
- Ez biztos? - kérdezte Jess, némi kételkedéssel a hangjában.
- Igen! - válaszoltam kissé erélyesen. Túltengtek bennem az érzelmek.
- Hát oké - sóhajtotta Jessy, majd hallottam, ahogy nyomogatja a telefonom gombjait. Fél másodperc múlva a készülék már a kezemben volt. Sóhajtottam egy nagyot, a fülemhez emeltem a készüléket és számoltam, hogy hányszor csörög ki.
Öt ... Hat ... Hét ... Vedd már fel az Istenért!
- Hallo? - hallottam meg egy rekedtes hangot a vonal másik oldalán.
- Harry?
- Nem, nem Harry vagyok. Ő most nem ér rá. Átadjak neki valami üzenetet? - hallottam a férfi kedves hangját.
- Csak azt, hogy ha ráér, akkor hívjon fel - mondtam ingerülten, és egyből letettem. Az előbb még ő hívogatott engem, most meg ha beszélni akarok vele, akkor hírtelen nem ér rá. Hát ez állati!
- Na? - kérdezte Jess tétovázva.
- "Harry most nem ér rá. Üzensz neki valamit?" - próbáltam felidézni a férfi szavait, de nem ment pontosan. Sose volt jó a memóriám.
- Hát ez csúcs! Most akkor mi lesz? - hitetlenkedett Jess, és éreztem, hogy hátradobja magát az ágyamon.
- Visszahív.

***

Pont a zuhany alatt áztattam magam, mikor meghallottam telefonom egyszerű csengőhangját. Egyből elzártam a vizet, magamra tekertem egy törölközőt és kisiettem a szobámba. Az egész helység zengett a csergéstől, én pedig nem emlékeztem, hogy hova raktam a telefont.
- Bobby! Segíts! Keresd a telefonom! - utasítottam kutyámat, ő pedig abban a pillanatban ugatott egy aprót, és hallottam, ahogy lemászik az ágyamról. Tapogatóztam az éjjeli szekrényemen, sikeresen le is vertem valamit, de nem zavart. A keresés közben megéreztem csupasz lábamon Bobby puha szőrét, és hangosabban hallottam a zenét.
Megdicsértem kutyám, majd kivettem a szájából telefonom. Gyorsan letöröltem róla a nyálát, kitapogattam a gombot, amelyik nekem kell, megnyomtam, majd a fülemhez emeltem a telefont.
- Igen? - szóltam bele, és reménykedtem, hogy Harry az.

FONTOS!

Sziasztok! Sajnos most nem tudok résszel szolgálni, és bocsi, hogy egész héten nem hoztunk frisset, de nem nagyon érünk rá. Két dolgot is mondani szeretnék.

1: A blog bizonytalan ideig szünetel, nem tudni meddig, mivel engem kínoz a fülgyulladás, Ada pedig nem nagyon ér rá. És azt se tudom, hogy hogy fogom majd tudni hozni a részeket, mivel én pénteken utazom. Szóval mostantól kezdve, bizonytalan ideig SZÜNET!

2: Ott oldalt, van egy olyan menüpont, hogy *bloglovin'*. Mivel a Google Bloggerének meg fog szűnni a blog követése átvittem oda. Szóval ha van kedvetek lehet regisztrálni és követni. És ha egy bloggerinához még nem jutott volna el, hogy, hogyan kell átvinni a blogot bloglovin'-ra, akkor nyugodtan szóljon!

Puszi: Ada&Tina

°Chapter Six°

- Hát oké. De ha beszélgetni akarsz, akkor szólj! - mondta majd elkobozta a távirányítóm és visszakapcsolt a pletykaműsorra - Amy ... - motyogta halkan.
- Igen? - kaptam a hang irányába a fejem.
- Miért vagy a tévében?

- Mi? A tévében? - kérdeztem vissza döbbenten, hogy biztos legyek benne, hogy jól hallottam.
- Igen, ott - mondta Jess hitetlenül - Nem lehet, hogy rosszul emlékszel Harry nevére?
- Nem, nekem azt mondta, hogy Stewart - elevenítettem fel az emlékemet, ahogy rekedtes hangjával azt mondja, hogy Harry Stewart. 
- Hát pedig a tévéd azt mondja, hogy te Harry Styles-szal lógtál együtt egész délután - mondta, és kicsit felhangosította a tévém.
- Szokás szerint már most érkeznek a rossz indulatú üzenetek a twitteren. Például az egyik Directioner ezt írta: "Ha az a kis **** bántani meri az én kicsi Styles babám, esküszöm, hogy odamegyek, megfogom a csajt és belógatom egy vulkánba" - mondta a műsorvezető, és Jess abban a pillanatban el is kapcsolt.
- Hát ez elég durva - mondta kelletlenül.
- Ahh - tört ki belőlem egy morgás, hörgés féleség és a fejem a párnáim közé fúrtam. 
Nem hiszem el. Hazudott nekem! Megbíztam benne, de ő átvert!
- Amy !? - mondta bátortalanul a nevemet a barátnőm és a hátamat kezdte simogatni 
- Igazatok volt! - morogtam a párnák közül
- Tessék? Miben?
- Abban, hogy ne bízzak idegenekben! Látod, hogy mi lett? Hazudott nekem! 
- Talán csak ... Meg akart óvni ettől az egésztől! - mondta bizonytalanul
- Hát, azt hiszem nem jött össze neki! Most a fél világ utál engem, azért, mert hozzá mertem szólni a bálványukhoz! - morgolódtam idegesen, és kissé csalódottan.
- Jess! Le tudnál jönni egy kicsit? - hallottam meg anya kiabálását
- Persze! Megyek már! - éreztem, hogy az ágy megmozdult, tehát Jess már talán nincs is itt. Sóhajtottam egyet. Ez is csak velem történhet meg! Nem értem, mért kellett hazudnia nekem? Ha most itt lenne, megmondanám neki a magamét, az egyszer biztos! Kínomban már fetrengtem az ágyon. Hihetetlenül mérges lettem! Haragszom rá! Nem érdekel, hogy több millióan imádják! Én most kimondottan az ellenkezőjét érzem! Bobby halk nyüszítését hallottam közeledni.
- Bobby! Gyere ide! Gyere! - felültem az ágyon és vártam a kutyámat - Mi az? Mi a bajod? - simogattam, de csak tovább nyűszített - Ne aggódj! Semmi bajom! Csak egy hatalmasat csalódtam Harry-ben! - ekkor éreztem, hogy a kutyám figyelme más felé terelődik. Már Ő sem talál engem jó társaságnak. Halk rezgés ütötte meg a fülemet. - Bobby! A telefont! A telefonomat! Hozd ide! - tapogattam az ágyon, de nem találtam a készüléket! Egyszer éreztem, hogy az ölembe ejti! - Okos kutya vagy! - mosolyogva megsimogattam és fogadtam a hívást! - Hallo?
- Amy! Úgy örülök, hogy felvetted! - hadarta
- ÁLLJ! - ordítottam idegességemben - Te szemét! Átvertél! Hazudtál nekem! Én meg voltam olyan naiv és hülye, hogy bíztam benned! Mért kellett hazudj?
- Féltem, hogy ha megtudod, hogy ki vagyok, akkor már nem úgy ismerkednénk meg, mint két teljesen ismeretlen! 
- Akkor sem kellett volna, hogy félrevezess! Igaza volt a szüleimnek! Nem kéne megbízzak az idegenekben! - ezzel megszakítottam a hívást! Nagyon mérges voltam és ezt a kutyám is érezte. Odajött és próbált nyugtatni. Nyalogatta a kezemet és mellém feküdt.
Nem tudom, hogy meddig feküdhettem így. Elég sokáig. Hallottam, ahogy az ajtóm kinyílik, és ahogy bejött valaki, nyikorogni kezdett a régi parkettám.
- Amy? - hallottam meg Jess csilingelő hangját - Minden rendben? - kérdezte aggódva.
- Nem! Semmi sincs rendben! Átvert! Nem ég a bőr a pofáján? Kihasznált egy vak embert! - válaszoltam dühöngve - Felhívott - motyogtam a végén csendesen.
- Mi? - kérdezte döbbenten Jess, majd éreztem, hogy az ágyam szélére ül - Számot is cseréltetek? Amy, ennyire hülye nem lehetsz!
- Nem, nem, hallgass már meg! - könyörögtem neki - Gőzöm sincs, hogy honnan van meg neki a számom. Talán amikor megkértem, hogy keresse ki a számod, akkor megnézte az enyémet is. Vagy ... Elvégre ő maga, a nagyságos Harry Styles, a One Direction-ből! Bármit ki tud deríteni fél másodperc alatt, biztos megvannak az emberei - gondolkodtam el.
- Szóval nem te adtad meg neki a számod - fogta fel a dolgokat barátnőm.
- Nem - helyeseltem - Figyelj! Ugye ez köztünk marad? - kérdeztem kissé félve. Ha kikotyogja Anyáéknak, hogy Harry hívott ... Kitör a harmadik világháború.