°Chapter Twelve°

- Randira hívott! - jelentettem be, talán kicsit túl hangosan, egy óriási vigyorral arcomon.

Jess-ből előfakadt egy sikítás, majd nyakamba borult.
- Életed első randija egy hírességgel lesz! Uram atyám! - örömködött. Boldogságunkat egy nem épp odaillő hang zavarta meg: az ajtó nyitódás.
- Minden rendben lányok? - hallottam meg Anya hangját.
- Igen, persze - válaszoltam fojtott hangon, mivel Jess még mindig a nyakam szorongatta.
- Csak azt hittem, hogy baj van. Jessy, miért sikítottál?
- Ömm ... Csak ... Leárazás lesz egy boltban - improvizált, miközben elengedett.
Anya szó nélkül kiment a szobából, így ismét kettesben maradtam Jessy-vel.
Na már csak az lesz egy nehéz menet, hogy elmondjam anyáéknak ezt az egészet. Mégis, hogy tálaljam fel nekik. "Emlékeztek arra a srácra, Harry-re? Na, kiderült, hogy átvert, ő valójában nem Harry Stewart, hanem Harry Styles, egy híresség. Ó, és elfelejtettem említeni, hogy randira hívott." Így kitörne a harmadik világháború. És talán ez lenne az oka a negyediknek is.

***

Este felé, mikor már Jess se volt itt, lebattyogtam a konyhába, hogy felvigyek egy kis vizet magamnak, meg Bobby-nak valami kaját. Miközben átszeltem a nappalit, meghallottam egy ismerős hangot. A tv-ben ismét az a hülye riporter nő hablatyolt. Megtorpantam, s elkezdtem hallgatni, hogy miről is van szó.

Ez annak a cikknek az ismétlése! - tört rám a felismerés, s egyből elkezdtem a távirányító után kutakodni. Ilyenkor utálom nagyon, hogy nem látok.

- Drágám, mit keresel? - hallottam meg anya hangját, hátam mögül.

- Á, semmit - hazudtam, majd tovább kutakodtam a távirányító után. A tévé hirtelen hangosabb lett, így tudtam, hogy anya megtalálta a keresett tárgyat.

- Ez meg mégis mi? - kérdezte dühösen.

- Ömm ... Pletyka műsor? - kérdeztem egy ártatlan vigyorral arcomon.

- Amy, téged átvert ez a gyerek! És fogadni merek, hogy te erről az egészről már tudtál! - vágta fejemhez a szavakat, amik fájtak, de igazak voltak. Fejem lehajtottam, s úgy igyekeztem vissza a lépcsőhöz - Itt maradsz! - szólt rám anya. Visszaballagtam hozzá, ő pedig leültetett a kanapéra - John, idejönnél kicsit? - kiabált ki anya a konyhába. Jajj ne. Most jön a megszidás.

°Chapter Eleven°

Sziasztok! Igen, kivételesen írok a rész elé. Csak szeretném megköszönni a rengeteg díjat, amit kapunk. Tényleg nagyon jól esnek. Csak tudjátok mindketten eléggé elfoglaltak, és őszintén megmondta lusták is vagyunk. És azért, ha két ember a blog szerekesztője, elég nehéz megírni a díjakat. Szóval, szeretném modnani, hogy a díjakat mostantól nem rakjuk ki, de látjuk mindet, és nagyon örülünk neki. Nem azt mondom, hogy ne küldjetek nekünk, azt ti döntitek el, de ... Nem hiszem, hogy érdemes :). Na mindegy, nem untatlak titeket.

Jó olvasást! ♥

------------------------------------------------------------------------------------------------

- Jajj, Amy, ennyire hülye nem lehetsz - sóhajtott unottan - Szerintem tetszel neki.
Elnevettem magam a feltételezésre. Na persze. Egy magam fajta, unalmas, hétköznapi lány, tetszene egy popsztárnak. Álmomban se.
- Hát persze. Én meg Britney Spears vagyok - ironizáltam, majd visszadőltem párnáim közé.

Ha jobban belegondolok ez annyira nem is rossz dolog. Végre egy srác, akinek bejövök! Már mióta erre vártam ... Igaz, hogy én nem látom őt, de el tudom képzelni, ez számomra elegendő. Hihetetlen, hogy van egy ember, akinek úgy tetszem, ahogy vagyok. Ő tudja, hogy más vagyok, mint a többi ember, mégis tetszem neki!
- Amy! Ne gyerekeskedj! Gyere elő a párnák közül!
- Nem! - dünnyögtem
- Ne már! Hallod!? Bújj elő! - próbált kiszedni onnan. Végül feladtam és hagytam magam.
- Te mosolyogsz. - állapította meg
- Jess! Te egy zseni vagy! - gúnyolódtam
- Rá gondoltál...? - kérdezte halkan
- Mi? Dehogy ... Kire?
- Harry-re...
- Nem! - tagadtam, de a mosolyom elárult
- Amy! Ismerlek amióta az eszemet tudom ... Nekem akarsz hazudni?
- Jó na ... Talán ... Talán rá gondoltam! És akkor mi van?
- Semmi! Csak akkor már tudom, hogy neked sem közömbös a srác!
- Ugyan már! Ezt csak te gondolod, hogy én bejövök neki ... Nézz rám! - mutattam végig magamon
- Nézlek ... És tudod mit látok?
- Nem! De el tudom képzelni ... - morogtam
- Én nagyon szép arcú, csinos lányt látok ...
- Aki vak! - tettem hozzá
- Ez hogy jön ide? Ettől még szép vagy!
- De ... Ő híres, én meg csak ... Egy senki vagyok!
- Épp ez benne a jó! - lelkesedett a barátnőm
- Inkább csak ... hagyjuk ezt! - terültem el az ágyon
- Nem, ne hagyjuk! Ha mindig lerázol, sosem beszéljük ezt ki!
- Talán nem is akarom! Ennyi erről a véleményem ...
- Amy! Most őszintén ... Te mégis mit gondolsz erről? Mert abban biztos vagyok, hogy ennél többet ... - először nem válaszoltam. Nem akartam. De aztán mégis beszélni kezdtem, hisz ő a legjobb barátnőm, mindent elmondok neki, ez a dolog miért lenne más?
- Jess én ... Félek! - mondtam halkan.
- Mitől?
- Még sosem volt pasim! Eddig senkinek nem kellettem ... Mégis ki az a hülye, aki járna egy vak lánnyal? Ráadásul őt több millió lány akarja magának ...
- Hagyd már ezt kérlek! - csattan fel kissé mérgesen
- Még sosem csókolóztam! Azt sem tudom, hogy kell! - hadartam idegesen - Semmit nem tudok!
- A legjobbtól tanulhatsz majd ... Maga Harry Styles tanít meg ezekre ... - nevetett
- Ja! - horkantam fel unottan - Vagy nem ... De inkább tv-zz! A fejem is elkezd fájni, ha ezt tovább folytatjunk!
- Oké! - hallottam, hogy járkál, majd bekapcsolta a készüléket. Én csak hallgattam az idióta szappanoperákat. Hogy bírja ezt nézni?

***

- Amy! Csörög a telefonod! - mondta unottan, talán már félálomban Jess.
- Én is hallom, de ha nem tudnád, nem látok! Megkeresnéd?
- Itt van! - nyomta a kezembe
- És ki hív? - kérdeztem félve
- Csak ... Vedd fel! - bíztatott. Ebből már tudtam, hogy más nem lehet, csak Harry.
- Hallo? - szóltam bele félénken.
- Szia Amy! Már aggódtam, hogy nem veszed fel! - hallottam meg rekedtes hangját
- Csak ... Nem találtam a telefont, sajnálom!
- Semmi gond! - hallhatóan mosolygott már
- Miért hívtál, Harry? - kérdeztem félénken.
- Csak aggódtam ... Tudni akartam, hogy minden rendben van-e ... Elég kellemetlen volt az elválás a parkban. Sajnálom, hogy ideges lettél miattam ...
- Sajnálom, hogy kiabáltam ...
- Akkor ... Elfelejtve? - kérdezte reményteli hangon.
- Igen. Minden - mosolyogtam.
- Figyelj ... Arra gondooltam, hogy ... Elmehetnénk valahova. Csak úgy sétálni, vagy ... Vagy egy ebédre - dadogta kissé idegesen. Egy széles mosoly ült ki arcomra, és úgy éreztem, hogy azt egy darabig onnan le nem vakarják.
- Oké. Akkor majd holnap megbeszéljük.
- Jó. Akkor ... Majd hívlak. Szia! Aludj jól!
- Jó éjt, Harry - mosolyogtam, majd letettem a telefont.
- Na, mi volt? - kérdezte Jess fellelkesedve.
- Randira hívott! - jelentettem be, talán kicsit túl hangosan, egy óriási vigyorral arcomon.

°Chapter Ten°

- Szia, Amy - kösszöntött Harry, és megölelt. Viszonoztam szorítását, majd eltoltam magamtól.
- Harry, ő itt a barátnőm, Jessy. Jessy, ő Harry - mutattam be őket egymásnak. Mindketten köszöntették a másikat, majd Jess levont egy padra. Harry a másik oldalamra ült, s várta, hogy elkezdjem a beszélgetést.
- Mire volt jó ez? - motyogtam, miközben kezem babráltam.
- Mi? - értetlenkedett. Kissé ideges lettem, de visszafogtam magam.
- Az, hogy hazudtál nekem.
- Amy, én csak meg akartalak óvni - mondta, majd megfogta a kezem. Egyből felpattantam, így Harry tenyere a padra esett. Felé fordultam, és elkezdtem kiosztani.
- Meg akartál óvni? Kihasználtál. Hazudtál egy vak embernek! Ezt megvezetésnek hívják, nem pedig "megóvásnak". Jobb lenne ha kicsit elgondolkodnál a dolgokon! Bár minek is magyarázok neked? Elvégre csak egy elkényeztetett sztár vagy. Nem tudod, hogy milyen ez - ordibáltam vele, majd hátatfordítottam, s elkezdtem kapkodni a lábam. Hallottam, hogy Jess még motyog neki valamit, majd utánam sietett. Megragadta a kezem, s megállított. Szembe fordított magával, s megfogta felkarjaim, hogy ne tudjak menekülni.
- Jól vagy?
- Igen, persze - hadartam idegesen, majd tovább akartam menni.
- Biztos? - húzott vissza, és éreztem, hogy arcom vizslatja.
- Nem - motyogtam, miközben megráztam lehajtott fejem. Jess magához vont, s átölelt. Fejem vállára hajtottam, s próbáltam lenyugodni.
- Hívok egy taxit, jó? - kérdezte, miközben hátam simogatta. Bólintottam egy aprót, majd elhúzódtam Amy-től, hogy elővehesse telefonját. Miközben ő rendezte a dolgokat, én forgolódtam jobbra-balra. Másnak úgy tűnhetett, hogy nézelődök. Én és a nézelődés. Csak egy szép álom.

***

- Szerintem még keresni fog - szólalt fel Jess hirtelen, miközben egy újságot lapozgatott.

- Azt merje meg - morogtam, miközben nyakig betakaróztam puha ágyneműmmel.

- Miért, mit csinálsz majd, ha felhív?

- Egyszerűen lecsapom a telefont - vontam vállat.

- Akkor újra fog hívni.

- Honna tudod te ezeket? Úgy beszélsz, mint egy jós - ültem fel.

- Te is tudod, hogy jó emberismerő vagyok.

- Ez igaz - sóhajtottam - És szerinted mit csináljak majd, ha felhív?

- Hallgasd meg! Figyelj, Amy ... szerintem ő akar tőled valamit.

- Mit? - kérdeztem ráncolt szemöldökkel.

- Jajj, Amy, ennyire hülye nem lehetsz - sóhajtott unottan - Szerintem tetszel neki.

Elnevettem magam a feltételezésre. Na persze. Egy magam fajta, unalmas, hétköznapi lány, tetszene egy popsztárnak. Álmomban se.

- Hát persze. Én meg Britney Spears vagyok - ironizáltam, majd visszadőltem párnáim közé.

°Chapter Nine°

Sziasztok! Ne haragudjatok a rövid rész miatt, de megígértem, hogy a héten hozom, és ennyire tellett. Bocsi, de tényleg zsúfolt hetem volt. Ha minden igaz jövőhéten hozom a következő részt, abban leírom a történteket. 

Jó olvasást!

xx

- Igaz - vontam vállat - Most az étteremnél vagyunk, ugye? - kérdeztem, amikor megéreztem a paradicsom édes illatát, ami az odaégett sült hús szagával keveredett.
- Igen. Már mindjárt ott vagyunk.

- Ott maradsz majd velem? - kérdeztem kissé kétségbeesve, miközben szabad kezem Jess felkarjára helyeztem.
- Ezt kérdezned sem kell - válaszolt mosolyogva, majd karján pihenő ujjaimra rakta kezét, s enyhén megszorította azokat. A megkönyebbülés végigjárt testemen, jó volt tudni, hogy lesz ott velem valaki.
- Ki fogod verni a balhét? - szólalt fel Jessy némi hallgatás után.
Elgondolkodtam. Én se tudtam pontosan. Sejteni se sejtettem, hogy mit reagálok majd, amikor Harry-vel szemben állok. Talán nyugodtan megbeszélem majd vele, hogy mik is történtek. De az is lehet, hogy a park közepén elkezdek majd vele ordibálni. Ezt még nem lehet tudni.
- Amy - szólított meg Jess, hogy visszarántgasson a jelenbe.
- Igen? - ráztam meg fejem, hogy kitisztuljon.
- Hallottad, hogy mit kérdeztem?
- Őőő mit is? - pirultam el kissé.
Kérdezett még volna valamit azután?
- Kérdem: veszekedni fogsz?
- Ja igen. Nem tudom . Talán - dadogtam össze-vissza, mire Jess csak elnevette magát.
Orrom megcsapta a mosószer illata, így ki tudtam következtetni, hogy mindjárt ott vagyunk. Őszintén megmondva, valamiért féltem.
Jess megtorpant. A kocsik hangjából meg tudtam ítélni, hogy a zebra előtt álltunk.
- Meg fogod ismerni? - kérdeztem kissé bizonytalanúl barátnőmtől.
- Őt lehetetlen nem felismerni - nevette el magát, miközben megindult velem.
- és mi van ha álruhában van?
- Hallod te magad? - hahotázott még mindig.
- na jó, ez tényleg túlzás - adtam be mosolyogva a derekam - Látod valahol?
- Lehet.
Csendben köröztünk a parkban. Miközben kerestük Harry-t, elöntöttek az érzelmek. Ideges voltam. Izgatott. És valamilyen szinten boldog is. De nem tudtam, hogy mitől.

***

Rövid idő alatt túl sok minden történt. Én sem bírtam felfogni. Egyik pillanatban még Harry-t kerestük. Másik pillanatban már beszélgettem vele. Idáig midnen normális volt. Aztán elkezdtem vele ordibálni. És persze Jess fogta a pártom. Hát persze, hogy fogta, elvégre mindig is mellettem állt. Álltunk hárman a park közepén, s ordibáltunk. 

°Chapter Eight°

- Igen? - szóltam bele, és reménykedtem, hogy Harry az.

- Amy? - hallottam meg egy ismerős hangot.
- Igen, én vagyok - mondtam és közben idegesen rágcsáltam a szám. Csak legyen Harry!
- Miért kerestél? - kérdezte kimérten. Szóval ő az. Nem válaszoltam egyből, leültem az ágyra és megigazítottam magam alatt a törölközőt.
- Meg kéne beszélnünk a dolgokat.
- Igen, ebben egyetértek - helyeselt Harry - Holnap ráérsz?
- Rá - vágtam rá egyből. Nem vagyok egy túlságosan elfoglalt ember. Bár egy vak nem is lehet túl elfoglalt.
- Oké, akkor mondd meg, hogy hol laksz és háromra érted megyek - jelentette ki.
- Az ... Nem lesz jó - mondtam, és ismét az ajkaimat rágcsáltam.
- Miért nem? - értetlenkedett.
- Csak ... Találkozzunk holnap háromkor a mosoda melletti parkban - hadartam, és le is tettem a telefont. Forgattam még a kezemben az aprócska készüléket, majd feloldottam. Próbáltam felidézni a fejemben Jess telefonszámát. Miután megbizonyosodtam benne, hogy jó sorrendbe tettem össze a karaktereket, megpróbáltam kitapogatni azokat a telefonom billentyűzetén.
- Hallo? - szóltam bele kissé félve, amikor végre felvették.
- Barbara Martint, miben segíthetek? - hallottam meg Jess anyukájának csilingelő hangját.
- Jó estét! - köszöntem megkönyebbülten - Amy vagyok.
- Oh Amy! Várj egy kicsit! - mondta, és éreztem, hogy mosolyog. Hallottam, hogy letakarja a telefont, majd elkiált valamerre: - Jess! Amy keres!
- Igen? - hallottam meg pár másodperc múlva a vonál másik végéről Jessy kissé zilált hangját.
- Zavarok?
- Nem, dehogy! Történt valami? - kérdezte halkan.
- Holnap ráérsz? - tettem fel neki a kérdésem, és ismét elkezdtem a szám harapdlni. Rossz szokásommá vált.
- Igen, rá. Mert?
- Oké, akkor holnap háromkor velem jössz - jelentettem ki, nemleges választ meg nem tűrő hangon.
- De ...
- Nincs de! Jess, ez nekem nagyon fontos.
Jessy elengedett egy nagy sóhajt majd beleegyezett.

***

- És hova is megyünk? - kérdezte barátnőm, miközben belékaroltam.

- A mosoda melletti parkba - jelentettem ki és elkezdtem gyalogolni, amerre a mosoda van. Nagy szerencsém, hogy mióta megvakultam a memóriám is sokkal jobb lett, így szinte egyedül is elmehettem volna odáig. Már szinte nem is emlékszem, hogy milyen látni. Már megszoktam a sötétséget. Hogy mindent én kell elképzeljek. És így talán jobb is.
- Amy, itt vagy még? - zökkentett vissza Jessy a jelenbe. Kicsit megráztam a fejem, hogy teljesen kitisztuljon, majd rábírtam magam a válaszadásra:
- Persze, csak ... Elgondolkodtam - sóhajtottam.
- Min? - kérdezte, a megszokott lelkesedésével.
- Mondd csak Jess, sokat változtam?
- Ezt meg mégis, hogy érted? - értetlenkedett.
- Amióta megvakultam ... Sokat változtam? - faggattam barátnőm, miközben ismét a szám szélét rágcsáltam.
- Hát ... A hajad már nem tejfelszőke, hanem sötétszőke. Már nem vagy pálcika, van alakod. Akkor ... Félénkebb vagy. Szóval igen, változtál.
- Szerinted magamra ismernék, ha most látnám magam? - tettem fel a költői kérdést, mosolyogva.
- Hat éves korod óta nem láttad magad. Ennyi idő alatt nagyon sokat változik az ember.
- Igaz - vontam vállat - Most az étteremnél vagyunk, ugye? - kérdeztem, amikor megéreztem a paradicsom édes illatát, ami az odaégett sült hús szagával keveredett.
- Igen. Már mindjárt ott vagyunk.

~ Közlemény ~

Én hülye ... elfelejtettem a részhez írni. Na mindegy. Csak szeretném elmodnani, hogy gondolom észrevettétek ott oldalt azt a facebook-os képet. Na, ha rákattintotok, akkor be tudtok lépni a facebook csoportomba. Mindenkit várok sok szeretettel! :) És tényleg szeretném ha minnél több olvasóm csatlakozna, mivel most vagyunk 6-7-en, pedig ezen a blogon a visszajelzések száma súrolja a 20-at. Szóval katt és csatlakozz! ;)

Puszi: Tina xx

°Chapter Seven°

- Szóval nem te adtad meg neki a számod - fogta fel a dolgokat barátnőm.
- Nem - helyeseltem - Figyelj! Ugye ez köztünk marad? - kérdeztem kissé félve. Ha kikotyogja Anyáéknak, hogy Harry hívott ... Kitör a harmadik világháború.

- Persze, hogy köztünk marad! Mégis milyen barátnőnek gondolsz te engem? - mondta Jess kissé felháborodva. Elmosolyodtam és elfeküdtem az ágyon. A tény, hogy Harry átvert nem hagyott nyugodni. A normál ember ilyenkor azt mondja, hogy nem akarja többé látni. Hát nekem megadatott a szerencse, tényleg nem látom.
- Figyelj ... - szólalt meg Jessy egy idő után. Felékaptam a fejem, és vártam, hogy folytassa - Ezek után nem sétálgathatsz csak úgy az utcán. Tuti, hogy csomóan megrohamoznának.
- Milyen igaz - tűnődtem el - Hívd fel! - nyújtottam felé a telefonom. Beszélnem kell Harry-vel. Félre kell tennem a dühöm, és normális emberként meg kell beszélnem vele, hogy mi is történt. És, hogy ezek után mi is fog történni.
- Ez biztos? - kérdezte Jess, némi kételkedéssel a hangjában.
- Igen! - válaszoltam kissé erélyesen. Túltengtek bennem az érzelmek.
- Hát oké - sóhajtotta Jessy, majd hallottam, ahogy nyomogatja a telefonom gombjait. Fél másodperc múlva a készülék már a kezemben volt. Sóhajtottam egy nagyot, a fülemhez emeltem a készüléket és számoltam, hogy hányszor csörög ki.
Öt ... Hat ... Hét ... Vedd már fel az Istenért!
- Hallo? - hallottam meg egy rekedtes hangot a vonal másik oldalán.
- Harry?
- Nem, nem Harry vagyok. Ő most nem ér rá. Átadjak neki valami üzenetet? - hallottam a férfi kedves hangját.
- Csak azt, hogy ha ráér, akkor hívjon fel - mondtam ingerülten, és egyből letettem. Az előbb még ő hívogatott engem, most meg ha beszélni akarok vele, akkor hírtelen nem ér rá. Hát ez állati!
- Na? - kérdezte Jess tétovázva.
- "Harry most nem ér rá. Üzensz neki valamit?" - próbáltam felidézni a férfi szavait, de nem ment pontosan. Sose volt jó a memóriám.
- Hát ez csúcs! Most akkor mi lesz? - hitetlenkedett Jess, és éreztem, hogy hátradobja magát az ágyamon.
- Visszahív.

***

Pont a zuhany alatt áztattam magam, mikor meghallottam telefonom egyszerű csengőhangját. Egyből elzártam a vizet, magamra tekertem egy törölközőt és kisiettem a szobámba. Az egész helység zengett a csergéstől, én pedig nem emlékeztem, hogy hova raktam a telefont.
- Bobby! Segíts! Keresd a telefonom! - utasítottam kutyámat, ő pedig abban a pillanatban ugatott egy aprót, és hallottam, ahogy lemászik az ágyamról. Tapogatóztam az éjjeli szekrényemen, sikeresen le is vertem valamit, de nem zavart. A keresés közben megéreztem csupasz lábamon Bobby puha szőrét, és hangosabban hallottam a zenét.
Megdicsértem kutyám, majd kivettem a szájából telefonom. Gyorsan letöröltem róla a nyálát, kitapogattam a gombot, amelyik nekem kell, megnyomtam, majd a fülemhez emeltem a telefont.
- Igen? - szóltam bele, és reménykedtem, hogy Harry az.